NAPRÓL NAPRA ISTENNEL
Kedves Olvasó!
Bizonyára meglepődne, ha tudná, hány kifejezésünk és közmondásunk származik a Bibliából. Csináltak-e már Önből bűnbakot, esetleg hozott-e már Ön salamoni ítéletet?
A Biblia azonban nemcsak a magyar nyelvre volt jelentős hatással. Sokkal fontosabb, hogy az élő Isten ezzel az egyedülálló könyvvel szól az egész emberiséghez. Aki fellapozza a Bibliát, és egy kis időt szán rá, az - gyakran egészen váratlan módon - megértheti, mi Isten akarata. Az Ő szavából eligazítást és segítséget kapunk hétköznapi életünkben. Sokak számára a bibliaolvasás és az imádkozás Istennel való igazi találkozássá lesz.
Reméljük, felkeltettük az érdeklődését! Mivel azonban a Bibliát nem úgy olvassuk, mint egy regényt, hanem szakaszonként, ez a bibliaolvasó oldal segítséget kíván nyújtani a kitartó olvasáshoz és az olvasott rész megértéséhez. Ha Ön naponta - reggel vagy este - egy negyedórát bibliaolvasásra szán, akkor ez jó szokásává válik, és értékes ajándékokkal gazdagodik majd. 
Ilyen értelemben kívánunk „nyereséges" bibliaolvasást.
Megjegyzés: Honlapunkon csak az első három hónap elmélkedéseit közöltük "ízelítőként". Amennyiben szeretné bibliaolvasó füzet formájában mind a tizenkét hónap elmélkedéseit megrendelni, írjon egy emailt (szszov@mail.datanet.hu) vagy hívjon minket (06-1-216-5115)!
Szentírás Szövetség
1. HÓNAP
1. HÓNAP
1. nap
Lukács 1,1-25
1-4. vers: Lukács evangéliuma voltaképpen egy levél, amely egy bizonyos Theofilushoz szól. Lukács nem az első, aki a megtörtént eseményekről feljegyzést készített. Hogy mégis miért fogott bele ebbe a nagy munkába, azt a 3. és a 4. versben indokolja meg. Figyelje meg, milyen gondosan kezdett hozzá Lukács a munkához! 1 Miután sokan vállalkoztak már arra, hogy tudósítsanak bennünket a közöttünk beteljesedett eseményekről úgy, 2 amint reánk hagyták azok, akik kezdettől fogva szemtanúi és szolgái voltak az igének: 3 magam is jónak láttam, hogy miután eleitől kezdve mindennek pontosan utánajártam, sorjában megírjam azokat, nagyrabecsült Teofilus, 4 hogy azokról a dolgokról, amelyekről tanítást kaptál, megtudd a kétségtelen valóságot.
5-25. vers: Isten cselekedetei szorosan kapcsolódnak a zsidósághoz. Sok mindent, ami a papi szolgálattal függ össze, csak akkor érthetünk meg, ha megismerkedünk a zsidó nép korabeli történelmével, melyet az Ószövetség, a Biblia első nagy része vázol fel.
Zakariást félelem szállja meg, amikor megjelenik előtte Isten követe, egy angyal (11).
Bár Zakariás kegyes ember, feltűnő, hogy neki sem könnyű hinni. Élettapasztalata alapján kétségbe vonja az angyal szavait (18). Isten azonban nem fordul el a kétkedőtől, hanem meglepetést okoz azzal, hogy megcselekszi a látszólag lehetetlent.
5 Heródesnek, Júdea királyának idejében élt egy pap, név szerint Zakariás, az Abijá csoportjából; felesége pedig Áron leányai közül való volt, és a neve Erzsébet. 6 Igazak voltak mindketten az Isten előtt, és feddhetetlenül éltek az Úr minden parancsolata és rendelése szerint. 7 Nem volt gyermekük, mert Erzsébet meddő volt, és már mindketten előrehaladott korúak voltak. 8 Történt pedig egyszer, hogy amikor csoportjának beosztása szerint papi szolgálatot végzett az Isten előtt, 9 a papi szolgálat szokott módja szerint, sorsolással őt jelölték ki arra, hogy bemenjen az Úr templomába, és bemutassa a füstölőáldozatot. 10 A nép egész sokasága pedig kint imádkozott a füstölőáldozat órájában. 11 Ekkor megjelent neki az ÚR angyala, és megállt a füstölőáldozati oltár mellett jobb felől. 12 Zakariás amikor ezt meglátta, megrettent, és félelem szállta meg. 13 De az angyal így szólt hozzá: „Ne félj, Zakariás, meghallgatásra talált a te könyörgésed: feleséged, Erzsébet fiút szül neked, és Jánosnak fogod őt nevezni. 14 Örülni fogsz, boldog leszel, és sokan örülnek majd az ő születésének, 15 mert nagy lesz ő az Úr előtt; bort és részegítő italt nem iszik, és már anyja méhétől fogva megtelik Szentlélekkel, 16 Izráel fiai közül sokakat megtérít az Úrhoz, az ő Istenükhöz, 17 és őelőtte jár az Illés lelkével és erejével, hogy az atyák szívét a gyermekekhez, és az engedetleneket az igazak lelkületére térítse, hogy felkészült népet állítson az Úr elé.”
18 Zakariás így szólt az angyalhoz: „Miből tudom meg ezt? Hiszen én már öreg ember vagyok, feleségem is előrehaladott korú.” 19 Az angyal pedig így válaszolt: „Én Gábriel vagyok, aki az Isten színe előtt állok. Elküldött engem, hogy beszéljek veled, és meghozzam neked ezt az örömhírt. 20 De íme, amiért nem hittél szavaimnak, amelyek pedig be fognak teljesedni a maguk idejében, most megnémulsz, és egészen addig nem tudsz megszólalni, amíg mindezek végbe nem mennek.” 21 A nép várta Zakariást, és csodálkozott, hogy késik a templomban. 22 Amikor mégis kijött, nem tudott velük beszélni. Ebből rájöttek, hogy látomást látott a templomban. Ő pedig csak integetett nekik, de néma maradt. 23 Amikor leteltek papi szolgálatának napjai, hazament. 24 E napok után fogant felesége, Erzsébet, aztán elrejtőzött öt hónapra, majd így szólt: 25 „Ezt tette velem az Úr azokban a napokban, amikor rám tekintett, hogy elvegye gyalázatomat az emberek előtt.”
2. nap
Lukács 1,26-56
26-38.vers: Az előző és a mostani beszámoló között fél év telt el. Máriát szintén ijedtség fogja el az angyal megjelenésekor (30). Éppúgy, mint Zakariásnak, neki is vannak logikus ellenvetései (34). Ám ez sem akadályozza meg abban, hogy teljesen Isten rendelkezésére bocsássa magát.
26 A hatodik hónapban pedig elküldte Isten Gábriel angyalt Galilea egyik városába, Názáretbe, 27
egy szűzhöz, aki a Dávid házából származó férfinak, Józsefnek volt a jegyese. A szűznek pedig Mária volt a neve. 28 Az angyal belépve hozzá így szólt: „Üdvözlégy, kegyelembe fogadott, az Úr veled van!” 29 Mária megdöbbent ezekre a szavakra, és fontolgatta, mit jelenthet ez a köszöntés. 30 Az angyal ezt mondta neki: „Ne félj, Mária, mert kegyelmet találtál az Istennél! 31 Íme, fogansz méhedben, és fiút szülsz, akit nevezz Jézusnak. 32 Nagy lesz ő, és a Magasságos Fiának mondják majd; az Úr Isten neki adja atyjának, Dávidnak a trónját, 33 ő pedig uralkodik a Jákób házán örökké, és uralkodásának nem lesz vége.” 34 Mária megkérdezte az angyalt: „Hogyan lehetséges ez, mikor én férfit nem ismerek?” 35 Az angyal így válaszolt neki: „A Szentlélek száll reád, és a Magasságos ereje árnyékoz be téged, ezért a születendőt is Szentnek nevezik majd, Isten Fiának. 36 Íme, a te rokonod, Erzsébet is fiút fogant öregségére, és már a hatodik hónapjában van az, akit meddőnek mondanak, 37 mert az Istennek semmi sem lehetetlen.” 38 Ekkor így szólt Mária: „Íme, az Úr szolgálóleánya: történjék velem a te beszéded szerint!” S ekkor eltávozott tőle az angyal.
39-45. vers: Két akkoriban ismeretlen nőről van itt szó. Isten számára ez nem akadály, jelentéktelenségük ellenére történelmet ír velük.
„Magasztalja lelkem az Urat, és az én lelkem ujjong Isten, az én Megtartóm előtt."
39 Azokban a napokban útra kelt Mária, és sietve elment a hegyvidékre, Júda egyik városába. 40 Bement Zakariás házába, és köszöntötte Erzsébetet. 41
Amikor Erzsébet meghallotta Mária köszöntését, megmozdult a magzat a méhében. Megtelt Erzsébet Szentlélekkel, 42 és hangos szóval kiáltotta: „Áldott vagy te az asszonyok között, és áldott a te méhed gyümölcse! 43 Hogyan is lehetséges ez, hogy az én Uram anyja jön el énhozzám? 44 Mert íme, amint felfogta fülem köszöntésed hangját, ujjongva mozdult meg a magzat méhemben. 45 Boldog, aki hitt, mert beteljesedik mindaz, amit az Úr mondott neki.”
46-56. vers: Máriát testestül-lelkestül magával ragadja Isten. Személyesen éli át az Ő cselekvését. Isten jó volta nemcsak Mária, hanem az egész nép javára szolgál, ahogy azt az Úr már korábban kijelentette ígéretében (54-55).
A világon számtalan ember élte már át, hogy Isten személyesen feléje fordult. Megtapasztalták azt a változást, amelyet ez az élmény hozott önmaguk és mások számára, és amely értékesebbé tette az életüket. Ön is imádkozhat úgy, ahogyan Mária: Isten jelentéktelen teremtménye vagyok, akire Isten mégis rátekintett.
46 Mária pedig ezt mondta: „Magasztalja lelkem az Urat, 47 és az én lelkem ujjong Isten, az én Megtartóm előtt, 48 mert rátekintett szolgálóleánya megalázott voltára: és íme, mostantól fogva boldognak mond engem minden nemzedék, 49 mert nagy dolgokat tett velem a Hatalmas, és szent az ő neve, 50 irgalma megmarad nemzedékről nemzedékre az őt félőkön. 51 Hatalmas dolgot cselekedett karjával, szétszórta a szívük szándékában felfuvalkodottakat. 52 Hatalmasokat döntött le trónjukról, és megalázottakat emelt fel. 53 Éhezőket látott el javakkal, és bővelkedőket küldött el üres kézzel. 54 Felkarolta szolgáját, Izráelt, hogy megemlékezzék irgalmáról, 55 amint kijelentette atyáinknak, Ábrahámnak és az ő utódjának mindörökké.” 56 Mária Erzsébettel maradt három hónapig, azután visszatért otthonába.
3. nap
Lukács 1,57-80
57-66. vers: Erzsébet idős korában éli át, hogy a fiúgyermekért elmondott imádságai nem csak a „mennyezetig" jutnak. Számára és szomszédai, rokonai számára kétségen felül áll, hogy itt maga Isten cselekedett jóságosan ennek az idős asszonynak az életében.
„Te pedig tartsd meg szövetségemet, meg utódaid is nemzedékről nemzedékre! Így tartsátok meg szövetségemet, amelyet veletek és utódaitokkal kötök: metéljenek körül nálatok minden férfit!" (Isten Ábrahámnak adott rendelkezése az 1Mózes 17,9-10 szerint)
A koros szülők számára az ősüknek, Ábrahámnak adott évezredes parancs nem veszítette el érvényét (59). Azt is megfigyelhetjük azonban, hogy a tradíciókhoz nem ragaszkodnak mindenáron (61).
Isten Igéjének üzenete „értékálló", nem évül el. Ezért érdemes megismerni Isten akaratát és komolyan venni, mint életünk mércéjét.
67-80. vers: Isten Lelke Zakariás tekintetét felülemeli személyes boldogságán: mindig is Isten cselekedett népe történetében, ma pedig újra cselekszik. És ebben az óriási „kirakójátékban" Erzsébet, Zakariás és fiuk, János mindannyian egy-egy részecske.
1-7. vers: Isten népének története szorosan összekapcsolódik a világtörténelemmel. Júdea a római világbirodalom része volt. Ezért kellett mind Józsefnek, mind a kilencedik hónapban lévő jegyesének részt vennie az adólisták elkészítését célzó összeíráson. Názárettől Betlehemig 170 km az út, ami kb. 5 napi járóföld.
8-14. vers: Az angyal nagy horderejű üzenetet hirdet - a jel viszont jelentéktelen: „egy kisgyermek, aki bepólyálva fekszik a jászolban". Isten küldöttének szavai azonban felfedik a juhpásztorok előtt a történés lényegét: az újszülött nem más, mint a réges-rég várt Szabadító!
11. vers: A Krisztus név jelentése: Felkent, héberül: Messiás. Az Ószövetség korában a királyt nevezték így. Később azonban ez a cím mindenekelőtt az Isten által megígért Szabadítót illette.
15-21. vers: A pásztorok a zsidóknál az egyik legalacsonyabb szociális rétegnek számítottak. Éppen hozzájuk fordult Isten angyalain keresztül! Ők lettek Isten nagy tetteinek első tanúi.
19. vers: Mária viselkedése és gondolkodása a történtek során követendő példát mutat nekünk is.
Jegyes (5): Annyit jelent ez, hogy Mária már jogszerűen elkötelezte magát, hogy József felesége lesz. Zsidó szokás szerint azonban a házastársi közösség csak akkor kezdődött, amikor a vőlegény ünnepélyesen hazavitte menyasszonyát az otthonába.
5. nap
Lukács 2,22-40
Helyszín: a zsidók központi és egyetlen szent helye, a templom.
Szereplők: A kisbaba, akit Simeon meglát, szinte semmiben sem különbözik a világ bármely más újszülöttjétől. Ez az idős ember mégis felismeri benne a Szabadítót. Figyelje meg, mit ír itt a Biblia a Szentlélekről (25-27)!
A Szentlélek segítségével mi is megláthatjuk a láthatók mögött Isten láthatatlan valóságát. Akkor kapjuk meg a Szentlelket, ha Jézus Krisztusban való hitre jutunk (olvassa el ehhez az Efezus 1,13-t).
Anna - ennek az asszonynak minden oka meglett volna arra, hogy keserűen elforduljon Istentől. Ő azonban az Istennek való szolgálatban megtalálta élete beteljesedését. Anna is felismeri, hogy a Megváltót látja.
39. vers: Jézus azt mondja magáról, hogy Ő beteljesítette a zsidóknak adott törvényt (Máté 5,17). Ez azt is jelenti, hogy a keresztyéneknek már nem kell az olyan törvényekhez és előírásokhoz ragaszkodniuk, mint amelyekről például a 22-24. versek szólnak.
Szentlélek: A hívőkben lakik, annak jeléül és biztosítékául, hogy ők már Isten új országának részesei. Elvezeti az egyes embert Isten akaratának a felismerésére, és különböző képességekkel ajándékozza meg, amelyeket a keresztyén közösség javára használhat.
Lent: a templom, melyet Heródes király építtetett, meghatározta Jeruzsálem arculatát. Pompája, aranya, hatalmas méretei révén a zsidók büszkesége volt. A szentek szentjét Isten trónjának tartották. Ott akart Isten a népével találkozni, mégpedig a papok vezetője, a főpap közvetítésével (Zsidók 9,7).
6. nap
Lukács 2,41-52
Egyedül Lukács számol be erről az eseményről a tizenkét éves Jézus életéből.
Mielőtt tovább olvasna, próbálja meg tagolni ezt a részt, és címeket adni az egyes egységeknek. Ön szerint hol rejlik a szöveg csattanója?
41-45. vers: Nincs meg! Hasonlót már bizonyára Ön is átélt. Csak sejteni tudjuk, min mentek keresztül a szülők ez alatt a három nap alatt.
41. vers: Páskaünnep. Ezen az ünnepen Izráel Egyiptomból való kivonulására emlékeztek (2Mózes 12). Jeruzsálemben ünnepelték a páskabárány (sült vagy főtt fiatal kos vagy kecskebak) elfogyasztásával, amihez keserű füveket ettek és bort ittak.
46-50. vers: Döbbenetes! Érthető a szülők reakciója. - Emlékszik még, mit mondott az öreg Simeon Máriának és Józsefnek (Lukács 2,34-35)?
„Nem tudtátok, hogy az én Atyám házában kell lennem?"
51-52. vers: Engedelmesség. Néhányan talán Jézus „kilengésének" neveznék ezt az esetet, de biztos, hogy nem az volt. Sokkal inkább az a feszültség bukkan itt elő, amit Isten megbízottai gyakran tapasztalnak, amikor természetes kötődéseiket háttérbe kell szorítaniuk.
7. nap
Lukács 3,1-38
1-20. vers: Fellép Keresztelő János. A történészek Kr. u. 26 és 29 közé helyezik tevékenységének kezdetét. Munkálkodása egy ősi prófécia beteljesedését jelenti (4).
Nyilvánvaló, hogy János szavai (4-5) nem külsődleges változtatásokra szólítanak fel.
7-9. vers: Sokan gondolkodtak úgy, hogy megállhatnak Isten előtt, mivel annak az Ábrahámnak az utódai, akinek Isten nagy ígéreteket tett. Hasonlót ma is tapasztalhatunk: Sokan gondolják azt, hogy elegendő a névleges keresztyénség, a vallásosság ahhoz, hogy Isten előtt megállhassanak.
János megtérést követel (= új odafordulás Istenhez), amely a mindennapi élet cselekedeteinek megváltozását vonja maga után.
10-14. vers: Az Istenhez való (újbóli) odafordulás következménye mindenki életében más és más. Közös azonban bennük, hogy az Istennek való engedelmesség pozitívan hat az embertársainkkal való együttélésre.
Kérje Istent, hogy mutassa meg, minek kell újjá lennie az Ön életében.
21-22. vers: Jézus azonosul azokkal az emberekkel, akiknek megtérésre van szükségük és ezt a keresztséggel nyilvánosan elismerik.
23-28. vers: A nemzetségtáblázat arról tanúskodik, hogy Jézus, Isten Fia (22!) teljesen emberré lett.
8.nap
Lukács 4,1-15
1-4. vers: Emlékszik rá, hogy Lukács beszámolójában már volt szó a Szentlélekről? Utánanézhet a Lukács 2,25-27 szakaszban. Figyelje meg, hogy Jézust a Szentlélek vezeti a pusztába, majd később Galileába (14). Az ördögi kísértés próbái nyilvánvalóan nem merő véletlenek, hanem hozzátartoznak a szolgálatára való felkészítéshez. „Ha Isten Fia vagy, ..." - Jézus megtagadja, hogy csodával igazolja magát.
5-8. vers: Nem csábító az ajánlat? „A földkerekség minden országa - ha leborulsz előttem" - Jézus azonban elutasítja az ajánlatot, és válaszát - mint a többi próba esetében is - a Szentírás szavaival indokolja meg. Az Isten iránti engedelmesség a mi életünkben is a Bibliához való viszonyulásunkban mutatkozik meg!
9-13. vers: Az ördög vallásos álarcot ölt, a Bibliát idézi. Célja, hogy Jézus tegye próbára Isten hűségét. Visszaél a Bibliával az, aki saját gonosz szándékainak igazolására használja.
Ördög: Egy olyan angyal, aki fellázadt Isten ellen. Ő csábította az embert Istennel szembeni engedetlenségre, és ezzel elérte az egész teremtett világ Istentől való elszakadását.
9. nap
Lukács 4,16-30
16-17. vers: Figyeljen a megjegyzésre: „...szokása szerint". A szombatnap (szabbath) a zsidóknál a nyugalom napja. A zsinagógák zsidó imaházak. Az Ige felolvasásában és az igehirdetésben mindenki részt vehetett.
/Az ábra felirata: a felöltöztetett tóratekercset díszítő tóratábla/
18-22. vers: A 21. versben nyilván csak a prédikáció összefoglalása szerepel. Jézus magára vonatkoztatja a próféciát. Az Úr Lelke hatalmazta fel őt a szolgálatra. Ahogy egykor a királyokat és papokat felhatalmazásuk jeleként olajjal megkenték, úgy kente fel őt Isten Szentlélekkel. Ő tehát a Messiás, akit a zsidók nemzedékek óta várnak!
A názáretiek csodálkoznak, mert azt hiszik, hogy ismerik Jézust, hisz tudni vélik, hogy ki az apja (22).
23-30. vers: Beszéde rendkívül provokatív módon hat. Hallgatói nyilvánvalóan bizonyítékokat várnak messiási mivoltának alátámasztására.
Illés és Elizeus az ószövetségi idők prófétái voltak. A Bibliát ismerő hallgatók jól tudták, kikről van szó.
Ön mit tart Jézusnak azon kijelentéséről, hogy Ő az Istentől megígért Szabadító?
10. nap
Lukács 4,31-44
Démoni befolyás alá akkor kerülhet valaki, ha okkult gyakorlatokba bocsátkozik, melyeket Isten megtiltott. Jézus Krisztus ma is megszabadít az ilyen hatalmak alól, ha a megkötözött ember megvallja bűnét.
38-41. vers: Itt említi az evangélium először Simont, azt a tanítványt, akit Jézus később Péternek nevez. A 38. versből megtudjuk, hogy nős ember. Jézus a betegséggel szemben is Isten felhatalmazottjának bizonyul.
A zsidó szombatnap a naplementével ér véget. Ekkor a zsidók újra szállíthatják betegeiket és nagyobb utakat is megtehetnek.
Jézus megint találkozik olyan emberekkel, akiket démoni hatalmak kötöztek meg. Manapság újra meg újra elhangzik az a vélekedés, hogy itt pszichés betegségekről van szó. Ez ellen szól az a tény, hogy a gonosz hatalmak természetfeletti tudással rendelkeznek (34.41).
42-44. vers: Jézus általában napfelkelte előtt vonult vissza imádkozni (vö. Lukács 5,16). A nép azonban a nyomára bukkan. Szívesen ragaszkodik az ember ahhoz, aki gyógyít és szabadít.
11. nap
Lukács 5,1-26
1-11. vers: Simont hirtelen megzavarják a munkájában (3). Először csak hallja a szót, majd hallgat is rá (4). Sok évi szakmai tapasztalata ellenére munkatársaival együtt kész arra, hogy fényes nappal kihajózzon halászni. Végül mégsem a siker miatt borul térdre Simon, hanem mert felismeri: maga az „Úr" áll előtte.
Számítson Ön is arra, hogy a Biblia olvasása során vagy egy igehirdetés hallgatása közben felismeri, hogy Jézus Krisztus Úr. Amire emberi meggyőző erő nem képes, az megtörténik az Ő jelenléte által: előtte felismerjük, hogy bűnös emberek vagyunk!
12-16. vers: A fertőző bőrbetegségben szenvedő embereket kitaszították a közösségből. Tisztátalanoknak számítottak. Gyógyulásuk után a papoknak kellett dönteniük afelől, mikortól számít valaki újra tisztának és lakhat újból az egészségesek között.
17-26. vers: Jézus észreveszi, hogy hallgatói a szavait istenkáromlásnak tartják. A hallgatóság hitetlenkedése rokon a mi kétségeinkkel. Nem kívánunk-e mi is gyakran látható jeleket hatalmának bizonyítására? Jézus ez alkalommal teljesíti ezt az elvárást. Azzal, hogy meggyógyítja a beteget, bebizonyítja, hogy Isten felhatalmazta őt a bűnök megbocsátására.
A Jézussal akkoriban kapcsolatban álló csoportok:
Írástudók
Az írástudók feladata mindenekelőtt abban állt, hogy magyarázzák az Ószövetséget. Ezenkívül ők határoztak arról, hogyan kell alkalmazni a Szentírás rendelkezéseit az egyes emberek életének egyedi helyzeteiben, ami nemritkán csaknem felülmúlhatatlan szőrszálhasogatássá fajult, elhordozhatatlan terhet jelentve a nép számára.
Farizeusok
Ők alkották Izráel vallási vezető rétegét. Az írástudók bibliaértelmezését a farizeusok érvényre akarták juttatni mind a saját életükben, mind a nép életében. Nagyon komolyan vették a törvény betartását - beleértve az írástudók által hozzáfűzött szabályokat is. Feltűnő volt fölényes viselkedésük és önelégültségük (például Lukács 18,9-14).
Az evangéliumokon végighúzódik Jézus gyakori összeütközése e vallási párt tagjaival.
Vámszedők
A római tartományokban többnyire ottani lakosok hajtották be az adókat. Kivették haszonbérletre a római államtól az egyes vámkerületeket, maguk pedig az általuk önkényesen megállapított többletbevételből éltek. Általában gyűlölték őket, mert kizsákmányoltak másokat és ráadásul együttműködtek a megszálló hatalommal. A zsidóknál ezt még tetézte, hogy a vámszedők foglalkozásuknál fogva érintkeztek pogányokkal, tehát nem tudták betartani a kultikus tisztasággal kapcsolatos törvényeket.
A vámszedő szó így náluk csaknem egyet jelentett a bűnös fogalmával.
12. nap
Lukács 5,27 - 6,11
27-32. vers: A zsidó vallási vezetőket felháborítja, hogy Jézus nem kerüli a vámszedőket. Ezért a tanítványokat szólítják meg, de Jézus válaszol nekik.
Nyilvánvaló, hogy Jézus nem Lévi társadalmi helyzetét mérlegeli, hanem az embert nézi. Lévi latin neve Máté; egyébként nem más ő, mint az első evangélium szerzője (vö. Máté 9,9).
Ha Isten mér meg egy embert, mérőszalagját nem az eszünk, hanem a szívünk köré fonja.
(Ír közmondás)
33-39. vers: A vezető zsidók más külsőségeken is fennakadnak. Jézus az akkori hétköznapi élet képeivel felel nekik.
6,1-11: Jézus nem rendeli alá magát formális előírásoknak, melyek ilyen felfogásban nem is felelnek meg az Atya akaratának, aki maga adta a szombatnap megszentelésének törvényét gondoskodásának kifejezéséül, hogy legyen a munka után egy kis nyugalmunk és pihenésünk. A zsidó vezetők azonban rendelkezéseikkel az ember ellen fordították a szombatnap törvényét, a nagyfokú szűklátókörűség (2) és az érzéketlenség (7) törvényévé alacsonyították.
13. nap
Lukács 6,12-35
17-35. vers: Jézus oktatja tanítványait. Figyelje meg, hogy Jézus itt elsősorban beszél. A megváltozott élet előfeltétele a megváltozott gondolkodás. A cselekvést megelőzi a hallás (vagy olvasás) és a megértés.
Az úgynevezett boldogmondások és intő jaj-szavak máig sem vesztettek semmit megrázó erejükből. Aki engedi, hogy megkérdőjelezzék életét, értékrendjét, az tudja csak igazán értékelni Isten kegyelmi ajánlatát, és elfelejti az effajta mondatokat: „Úgy gondolom, hogy jó keresztyén vagyok."
20-23. vers: Szegény, éhező, síró, kitaszított - ezek a szavak nem a világ elesettjeire, nem a rossz szociális helyzetben levőkre vonatkoznak, hanem azokra, akik mindezeket a Jézusba vetett hitük miatt szenvedik el.
24-26. vers: Gazdag, jóllakott, vidám, tisztelt - akkor juttat ez az állapot pusztulásba, ha Isten akaratával és a másik emberrel szembeni közömbösséghez vezet.
27-35. vers: Viszonyulás ellenségeinkhez. Jézus olyan magasra helyezi a mércét, hogy saját erejéből senki sem viheti át. Az új mérce minden teljesítményen alapuló vallásosság végét jelzi. Aki őszinte, az ennek láttán csak imádkozni tud: „Uram, én akarom, ...de nem tudom." Ők a boldog szegények közé tartoznak, akik nem tudnak mit felmutatni Isten előtt (20). Őket tudja Isten megajándékozni szeretetével.
14. nap
Lukács 6,36-49
43-46. vers: Nem lehet igazán „keresztyén" életet élni Jézushoz fűződő személyes kapcsolat nélkül. Csak az termi a hit gyümölcsét, akit egészen a „gyökeréig" megragadott Jézus Krisztus.
Hogy mit ér a hitvallásunk, az általában jobban kiderül a hétköznapokban, mint vasárnap. Miről beszélünk kollégáink körében? Mit visznek magukkal, miután velünk beszéltek?
46. vers: A bólogatás nem elég. Ha Jézus szavai nem hatolhatnak belénk és nem változtathatnak meg minket legbelül, akkor marad minden a régiben.
47-49. vers: Hallani - és tenni vagy nem tenni. Erről van szó. Ez az Isten előtti felelősségünk. Nem az a kérdés, hogy mit tudunk csinálni, hanem hogy készek vagyunk-e az elénk tárt mérce szerint élni.
Javaslatunk: Beszéljen Jézus Krisztussal arról a kijelentésről, amit aláhúzott.
15. nap
Lukács 7,1-28
1-10. vers: Emlékszik rá, hol volt szó arról, hogy Jézus egyszer már járt Kapernaumban? (Keresse ki a Lukács 4,31-et.)
A római százados külföldi, ráadásul a megszálló csapatok tagja. Figyelje meg, hogyan beszél róla a zsidó küldöttség (4)!
A zsidók barátjaként jól tudta ez a római ember, hogy egy zsidó nem szívesen lépi át egy pogány háza küszöbét. Ezért meneszti Jézus elé a második küldöttséget (6).
Micsoda hit (7)! Ez az idegen nem csalódott Jézusban. Ma sem kell csalódnunk benne.
11-17. vers: Milyen nagy Úr! Számára a halál nem áthidalhatatlan akadály. Szavának életadó hatása van - ma is.
18-23. vers: A 3. rész 20. versében olvastunk utoljára Keresztelő Jánosról. Most börtönben ül. Kétségek gyötrik, de Jézushoz fordul.
22.vers: A tettek önmagukért beszélnek. János hall felőlük, mi pedig olvashatunk róluk. Elegendő ez ahhoz, hogy megszilárdítsa a Jézus Krisztus iránti bizalmat.
24-28. vers: Sokan bizonyára csak kíváncsiskodni mentek a pusztába. Ők nem ismerték fel, hogy János az, akit Isten prófétái megjövendöltek.
28. vers: János Isten legjelentősebb követei közé tartozott. A Jézushoz tartozó emberek Isten gyermekei, s így más a helyzetük.
16. nap
Lukács 7,29-50
29-35. vers: Jézus leszögezi, hogy a nép Jánost hallgatva Istennek adott igazat. Az egyszerű emberek felismerték, hogy ő Isten követe. A zsidó vezetők viszont elutasították.
Emberfia (34): Először Dániel próféta használja ezt a fogalmat (Dániel 7,13). Látomásban látja, amint az „Emberfiáé" lesz az uralom az utolsó ítélet után. Jézus, amikor magáról beszélve ezt a címet használja, kifejezésre juttatja, hogy ő ez a személy (pl. Lukács 5,24; 6,5).
35.vers: Így is fordítható: De Isten bölcsességét mindazok igazolják, akik fogékonyak rá.
36-50. vers: Ez az eset az előzőleg mondottak illusztrációja.
A farizeus saját vélekedésének foglya. „Ha ő volna ..., tudná" (39). Mivel Jézus nem illik bele vallásos elképzeléseibe, elutasítja. Nem ismerős ez nekünk is? „Ha létezne Isten, akkor ..."
Az egész városban ismert rosszhírű asszony nem törődik a vallási rendelkezésekkel. Hogy is foglalkozhatna ilyesmivel ilyen élet mellett! Annál inkább szüksége van arra, hogy Isten rátekintsen.
Jézus egy példázat segítségével szeretné világossá tenni, mi is történt (41-43). Az asszony csak a háláját szerette volna kifejezésre juttatni, mert tudta, hogy kinél tisztulhat meg a múltjától.
17. nap
Lukács 8,1-21
4-15. vers: Jézus a mindennapokból veszi a hasonlatot, a „példázatot". Vigasztalásunkra szolgálhat, hogy még a tanítványok sem értették azonnal az elbeszélés mondanivalóját (9).
10. vers: A példázat jelentése feltárul azok előtt, akik meg akarják érteni (még akkor is, ha először kérdezősködniük kell az értelmezés felől.) A közönyösek és az elutasítók előtt azonban zárva maradt. Ők nem kérdeznek, és ezért nem érthetik meg, hogy a példázat milyen gondolatokat szemléltet.
11-15. vers: A magnak (11), az útnak és a madaraknak (5,12), a sziklának (13), a tüskéknek (14) és a jó földnek; mind-mind megvan a maga jelentése, amit Jézus megfejt. Melyik kép illik a leginkább az Ön helyzetére?
16-18. vers: A kép a világosságról valószínűleg azt jelenti, hogy az Ige meghallóinak jó irányban változott magatartása fel fog tűnni a környezetüknek.
19-21. vers: Máriának Jézuson kívül is voltak gyerekei. Erre utal a Lukács 2,7-ben az „elsőszülött" kifejezés is. Ebben az időben a családja még nem értette Jézus feladatát. Ezért az elutasító válasz a 21. versben. Később Mária , valamint Jézus fivérei mindannyian a gyülekezethez tartoztak. (Apostolok Cselekedetei 1,14 és 1Korinthus 9,5)
18 nap.
Lukács 8,22-39
Lukács a 8. fejezetben Jézus négy hatalmas tettéről tudósít, melyek Krisztus isteni felhatalmazását igazolják.
1. A vihar lecsendesítése (22-25). Jézus tanítványaival a nyugati partról indulva a Genezáret taván utazik. Isten személyesen szólt hozzám ennek az eseménynek az olvasása közben. Az fogott meg, hogy Jézus nem a biztonságos partról figyeli a hullámok és a vihar halálos veszedelmébe kiküldött tanítványokat. Éppígy nem fog cserben hagyni sem engem, sem másokat, akik az ő megbízásából munkálkodnak, még akkor sem, ha az első pillanatban úgy is tűnik (24).
2. Jézus meggyógyít egy megszállottat (26-39). A sajnálatraméltó ember kortársai a maguk módján megpróbálták megakadályozni szélsőséges viselkedését (27), de kudarcot vallottak. Gonosz szellemi hatalmakat mégsem lehet láncokkal megkötözni; egy ilyen esetre modern korunk pszichoterápiás gyógymódjai sem elegendőek.
Miért küldi Jézus a szellemi hatalmakat a disznónyájba? Nem tudjuk. Ez a mozzanat mindenesetre rávilágít arra, hogy az ember belső szabadságát Jézus nagyon értékesnek tartja.
32. vers: A disznónyáj előfordulása arra enged következtetni, hogy ezen a területen elsősorban nem-zsidók laktak, mert a zsidóknál a sertés tisztátalan állat volt (36).
Megszállott: olyan ember, aki Istennel ellenségeskedő erők hatalma alatt áll.
Légió: a rómaiaknál 5000 emberbôl álló hadtest.
Palesztina - Jézus működésének helyszíne.
Palesztina Jézus működésének idején római provincia volt. Mivel a zsidó zavargások napirenden voltak, a megszálló csapatok az országban maradtak. Cézárea például tipikus helyőrségi város volt. Júdea, a déli tartomány, a római helytartó, Poncius Pilátus közvetlen igazgatása alatt állt. Samáriát túlnyomórészt félzsidók lakták, akiknek a vallása pogány elemekkel keveredett, ezért a törvénytisztelő zsidók nem érintkeztek velük. Északon, Galileában Róma kegyelméből zsidó király, Heródes Agrippa uralkodott, aki különböző fortélyokkal igyekezett felségterületét megnövelni.
A Palesztina megjelölés a partmenti régió egykori lakosaira, a filiszteusokra vezethető vissza, akik kezdetben Izráel népének fő ellenségei voltak.
A Genezáret-tó környéke volt Jézus elsődleges működési területe. Jézus Názáretben nőtt fel és gyakran tartózkodott Kapernaumban. A Máté 9,1 Kapernaumot ezért nevezi „a maga (Jézus) városának". Ámbár a Galileai-tenger, ahogy a Genezáret-tavat szintén nevezték, 170 négyzetkilométeres összfelületével jóval kisebb, mint a Balaton (598 km2), gazdag halállományával Galilea lakóinak kiváló megélhetési alapot nyújtott.
19. nap
Lukács 8,40-56
3. Az asszony érintése más volt, mint a tolakodás és lökdösődés a tömegben. Amikor a nő Jézus köntösének szegélyét megérintette, bízott abban, hogy Jézus meg tudja állítani a vérzését. Figyeljük meg, hogy Jézus nem azt mondja, hogy „érintésed megtartott téged", hanem az asszony hitéről beszél. Tehát nem babonás tettről van szó, hanem a hit sajátos kifejezéséről.
4. Jairus türelmét próbára tette ez a váratlanul közbejött gyógyítás (49). Amikor Jézus valaki máson segít, azt elfogadjuk. De mit szólunk hozzá, ha úgy tűnik, hogy mi eközben megrövidülünk? A szenvedő édesapa számára nem marad más, mint hogy bízzon Jézus ígéretében (50). Kedélyünk hullámzásain úrrá kell legyen a Jézus iránti feltétlen bizalom.
41. vers: A zsinagóga elöljárója az istentisztelet szabályos menetéről gondoskodott, amiben zsinagógaszolgák segítették (Lukács 4,20).
20. nap.
Lukács 9,1-27
1-6. vers: Első alkalommal lép fel Jézus tizenkét legközelebbi munkatársa a mesterétől kapott hatalommal. Bízniuk kell abban, hogy Isten majd gondoskodik róluk.
7-9. vers: Vajon a rossz lelkiismeret gyötri a fejedelmet? A tudomására hozott híresztelések csupán feltételezések. Illés, az ószövetségi próféta kereken 800 évvel korábban működött.
10-17. vers: Amiről itt olvasunk, az az étel szaporításának csodája, nem pedig a meglévő ennivaló ügyesen megszervezett elosztása, ahogy egyesek vélekednek.
18-27. vers: Péter azzal a címmel illeti Jézust (Krisztus), ahogy az Isten által megígért Szabadítót nevezték (20). A hitvallása helyénvaló, a szabadításról alkotott elképzelése azonban korántsem az. Különben miért is kellett volna Jézusnak a saját eljövendő kereszthaláláról újra ás újra beszélnie (vö.43-45)? Velünk is hasonló a helyzet. Vajon a saját elképzeléseink a keresztyén életről megfelelnek-e annak, amit Jézus tanított (23-26)?
27. vers: Nehezen értelmezhető kijelentés. Nem világos, mire utal Jézus.
21. nap
Lukács 9,28-62
28-36. vers: Lehet, hogy a 27. vers utalása erre a helyzetre vonatkozik. Rövid időre megjelenik Isten láthatatlan világa a tanítványok szeme előtt. Jézus külseje megváltozik, elmúlt korok emberei pedig élőnek bizonyulnak. Isten maga beszél hallhatóan és érthetően a tanítványokhoz. Péter joggal óhajt örökké a hegyen maradni (33).
37-62. vers: Jézus visszatér tanítványaival a rideg valóságba. Nem rejti véka alá csalódását a tanítványok gyenge hite miatt (41). Hogy milyen messze vannak munkatársai attól, hogy valóban Istentől átformált emberek legyenek, azt jól mutatja a rangkérdés feletti civakodásuk (46). Még János és Jakab buzgósága is csupán vallásos forrófejűségből fakad (54). Mindez azt húzza alá, hogy Jézus követői korántsem tökéletesek. Jézus mindenesetre elvárja legalább az akaratot, hogy magunkat feltétel nélkül átadjuk neki!
59. vers: Lehet, hogy az apa még élt, úgyhogy ez az ember csak igen sokára követhette volna Jézust.
22. nap
Lukács 10,1-24
1-12. vers: Vegyük észre a „másokat is " kifejezést az 1. versben! Jézus egyszer már indított útnak igehirdetőket (9.rész). A tanítványokat elbizakodottá tehetné az a hatalom, amellyel Jézus felruházta őket, ezért inti őket szerénységre (7).
13-16. vers: Rosszul alakul a helyzet Izráel városaiban (13). A csodás jelek az embereknél semmilyen lelki változást nem hoztak. Sodoma városa (12) a Holt-tenger mellett feküdt, és bűnössége miatt kellett megsemmisülnie (1Móz 19).
Tírusz és Szidon föníciai városok voltak.
17-24. vers: Ahol az emberek Jézus nevében cselekednek, az ördög birodalmába történik betörés. Ma is így van ez, még akkor is, ha látványos jeleket (17-18) ritkábban tapasztalhatunk.
Az, hogy a nevünk „fel van írva" Istennél, fontosabb, minthogy csodás jeleket tudjunk előidézni (20). Mindenekelőtt azoknak a neve lesz feljegyezve, akik Jézust gyermeki hittel fogadják. Aki Őt egyedül értelmével akarja megragadni, csak forradalmárnak, vallásalapítónak vagy példaképének látja Őt. Nem ismeri fel Jézusban személyes megváltóját, akit az ószövetségi próféták megjövendöltek.
Bibliaismereti teszt
A következő kifejezéseket gyakran hallhatja istentiszteleteken vagy keresztyének közötti beszélgetésekben. Karikázza be a helyes meghatározás előtt álló betűt!
Apostol:
A gúnyos megjelölés különösen jámbor emberekre
B magyarul „küldött", Jézus munkatársa.
C a zsidó állam képviselője
Krisztus
A Jézus utóneve
B a zsidók által várt Szabadító megnevezése
C „felkent"- görögül
Evangélium
A keresztyén egyházi alkalmazott
B görög-római irodalmi díj
C „örömhír" - görögül
Példázat
A a mindennapi élet képeit feldolgozó elbeszélés
B zsidó temetkezési formula
C a kijelentés olyan formája, melyet csak az érthet meg, aki a képekben rejlő mélyebb mondanivalót keresi
Lévita
A vámszedők megjelölése a zsidó vámhivatalokban
B templomi alkalmazott Lévi törzséből
C a héber ABC betűje
Újszövetség
A az Ószövetség átdolgozott kiadása
B a Biblia második része 27 könyvvel
C a zsidók és a római hatalom közötti megegyezés
Papok
A Lévi törzséből származó emberek
B a zsidó királyok kulturális megbízottai
C akik a nép kérését és áldozatát Isten elé vitték
Samaritánusok
A kereszteslovagok a Kaukázusból
B Kr.e. 722-ben az asszírok által betelepített zsidó és pogány népesség
C zsidó kórházi személyzet
Megfejtés a 25. napnál.
23. nap
Lukács 10,25-42
Jézus nem kíván szellemi tornászmutatványt bemutatni, hanem inkább elmond egy példabeszédet.
A pap és a lévita közönyös viselkedésén keresztül érthetővé teszi, hogy az irgalmasság nem mindig ott található, ahol leginkább elvárhatnánk. A vallásosság lehet keményszívűséget rejtő külsőség csupán. Jól tesszük, ha ennek a hasonlatnak a világánál saját életünket is megvizsgáljuk.
A zsidók és samaritánusok közötti szakadék mélységét mutatja a 37. vers körülírása. Az írástudó igyekszik elkerülni, hogy a „samaritánus" szót a szájába vegye.
38-42. vers: A Jézussal és a Jézusért eltöltött időt nem szabad egymás ellen kijátszani, de olykor szükség van arra, hogy fontossági sorrendet állítsunk fel!
24. nap
Lukács 11,1-23
1-13. vers: Atyám: ez a szó egyesekben rossz, másokban szép emlékeket ébreszt. Milyen atya az Isten? Azért atya , mert személyes kapcsolatba kíván kerülni gyermekeivel (5-8).
Azért atya, mert mindent megad nekik, amire szükségük van (3.9.10), de nem feltétlenül azt, amit kérnek. Hiszen Ő tudja a leginkább, hogy mi szolgál a javukra. Ügyel gyermekeinek egészséges fejlődésére (4).
Az ilyen Atya megérdemli a tiszteletet (2). Ezzel az Istennel tudunk beszélgetni, azaz hozzá imádkozni. Akár most is!
14-23. vers: Jézus megszabadít egy embert, akit a Sátán alattvalója (démon, ördög) közreműködésével kínoz. Némelyek azt állítják, hogy Jézus a gonosz lelkek feletti hatalmát nem Istennek köszönheti, hanem a Sátánnak. De ez logikátlan: egy ország sem maradhat meg, amelyben polgárháború dúl. Az erős embert csak egy nála is erősebb győzheti le. Jézus erősebb a Sátánnál és segítőinél. Jézus Isten Fia, akin keresztül Isten megvalósítja uralmát e földön.
Ne vígy a kísértésbe (4). „Ments meg a szükségtől és azoktól a megpróbáltatásoktól, amelyek meggyengítenék a hitemet" . Minthogy Isten senkit sem kíván ilyen helyzetbe hozni, csak azért, hogy az ember elbukjon (Jakab 1,13), a kísértésbe vinni kifejezés itt annyit jelent, hogy megengedni a kísértést.
„Imádkozni annyi, mint a világ félelmeiből elindulni az Atya felé." Friedrich von Bodelschwingh
25. nap
Lukács 11, 24-36
24-26. versek: A sivár helyek gonosz lelkek tartózkodási helyeinek számítottak, akik romboló tevékenységük kifejtésére embereket igyekeznek megszállni. A megszabadított ember csak akkor van biztonságban, ha a Szentlélek (13. lásd 5. nap magyarázata) lakik benne, mert az embert be kell töltenie valaminek: legyen az jó vagy gonosz. Nem elég a gonosz gondolatok, rossz szokások kiűzése, helyüket a jónak kell elfoglalnia. Gondoljuk át, hogyan történik ez a gyakorlatban!
27-36. versek: Kicsoda Jézus? – Az Emberfia (lásd a magyarázatot a 16. napnál). Nagyobb a bölcsességéről híres Salamon királynál; nagyobb Jónás prófétánál (29.30.32), aki három napot töltött a hal gyomrában (Jónás 2,1). Kereszthalála után Jézus három napot tölt majd a halottak birodalmában, mielőtt feltámadna (vö. Máté 12, 40).
A világosság (János 8,12) az ember bensőjét - szívét - teszi világossá, mert Jézus megszabadít minden megkötözöttségből – legyen az irigység, önzés, bírálgatás (34). Ezért fontos a szavát hallgatni és aszerint élni (28).
"Dél királynője" (31): Sába, a mai Jemen.
Megfejtés
Az alábbi betűk utáni meghatározások helyesek:
Apostol: B; Krisztus: B és C; Evangélium: C; Példázat: A és C; Lévita: B; Újszövetség: B; Papok: A és C; Samaritánusok: B.
26. nap
Lukács 11, 37-54
Jézus az üres vallásos formaságokat utasítja el (39). A zsidó vallási vezetők különböző rituális mosakodásokat (39) és más vallásos cselekedeteket követeltek meg, amiket azután ők sem tartottak be. A mi esetünkben olyan egyházi hagyományokról lehet szó, amelyek tartalma már régen feledésbe merült.
Az írástudókat és farizeusokat Jézus azért ítéli el, mert a törvény betűihez ragaszkodtak, de szándékát szem elől tévesztették: amikor Isten elrendelte a termés tizedének leadását (4Mózes18,21.24), az Őt szolgáló emberek ellátásáról gondoskodott, nem pedig minden egyes termés kicsinyes felvagdosását követelte (42).
"Jeltelen sírok": aki átment rajtuk, az tisztátalanná vált (44).
51. vers: E férfiak neve a héber Biblia első, illetve utolsó könyvében szerepel.
27. nap
Lukács 12, 1-21
1-12. versek: Jézus a farizeusoknál látott képmutatástól óvja hallgatóit. Egy napon a rejtett indítékok és gondolatok is napvilágra kerülnek majd (1Korinthus 4,5).
Vannak keresztyének, akik az emberektől való félelmük miatt nem merik Jézust vállalni. Milyen gyakran fordul elő, hogy a gúnytól való félelmünkben mi is hallgatunk. Pedig a félelem rossz tanácsadó. Való igaz: az emberek gyakran kegyetlenek, de a lelket senki sem ölheti meg. Az emberektől való félelem istenfélelemmel győzhető le. Az istenfélelem nem valamely bosszúálló hatalmasságtól való rettegést, hanem a szerető Atya tiszteletét jelenti. Isten következetessége abban nyilvánul meg, hogy a vele szembeszegülők sorsa a haláluk után az örök kárhozat lesz. Az érte élők viszont megtapasztalják, mennyire megbecsüli őket, és megadja, amire szükségük van.
13-21. versek: Bölcs dolog a gazdától, hogy nagyobb csűrt épít. Helytelen viszont, hogy azt gondolja, hogy a rábízott vagyon csupán az övé, noha Isten csak azért bízta rá, hogy jól gazdálkodjon vele. Életét veszti, mert gazdagságában megfeledkezik Istenről.
Önt mi ragadta meg ebben a részben és miért?
A Szentlélek káromlása azt jelenti, hogy valaki hátat fordít Jézusnak és démoni eredetűnek minősít minden jót, amit az Úr az emberekkel tesz.
28. nap
Lukács 12,22-34
22-31. versek: Tudja-e, hogy az , aki folyton aggódik, Isten feladatkörébe hatol be? Ezt az üzleti életben "hatáskör-túllépésnek" nevezik. Isten gondoskodik a népéről. Aki életet adott nekünk, minden tekintetben törődik is velünk. Ne értsük félre: Jézus nem lusta, nem könnyelmű életre buzdít. Táplálékuk megszerzéséért a madaraknak is "dolgozniuk" kell. Az Úr az embertől sem veszi el a gondoskodás felelősségét. Isten dicsőségét az a félelemmel teljes aggodalmaskodás csorbítja, amit csak a bankszámla és a teli hűtőláda szüntet meg.
Aggódni csak egy dologért lehet, hogy Isten tetszése szerint éljünk, az Ő akaratának megfelelően (31).
Ön vajon miben lépi túl a hatáskörét?
32-34. versek: Életünkben a rangsort nekünk kell meghatározni: Isten vagy pénz. Értékítéletünket mi magunk is könnyen felismerhetjük: mi az, amivel a legtöbbet foglalkozunk?
29. nap
Lukács 12,35-59
Jézus számunkra ismeretlen időpontban, mindenki számára láthatóan fog visszajönni. Jó annak, aki várja Őt!
Jézus az életből vett képekkel fejezi ki, mit jelent az éber várakozás (36): akkor is számítani a megérkezésére, ha visszajövetele késik (38), és úgy élni, hogy minden pillanatban eljöhet (39-40)."Ébren lenni" azt is jelenti: őérte munkálkodni. Ez sokféleképpen történhet. Valamikor azonban mindenkinek felelnie kell, hogyan hajtotta végre Ura akaratát (47-48).
Aki Jézus mellett dönt, annak számolni kell az emberek meg nem értésével (52-53).
Sokan nem tudják fölfogni, hogy Isten Jézus Krisztus által közeledik feléjük (56). Most még fennáll a lehetőség arra, hogy rendezzük az Úrral való kapcsolatunkat. Minden ember adósa az Istennek - minden ember bűnös -, ezért bölcs dolog az adósságot még az eljövendő ítélet előtt rendezni (58-59).
"Derekatokat felövezve" (35): Keleten felsőruháikat az emberek felkötik, hogy a munkában, járásban ne akadályozza őket. Itt a készenlétet fejezi ki.
Tűz (49): Az evangélium erőteljes terjedésének képletes kifejezése.
Keresztség (50): Jézus közelálló szenvedésének és halálának körülírása .
30. nap
Lukács 13,1-21
1-9. versek: Miért kell némelyeknek másoknál többet szenvedni? Vétkük miatti büntetésből (1.4)? Jézus válasza: nem. Isten figyelmeztet ezáltal, hogy elvárja az irányváltást (megtérés;9), hogy a magunk választotta út helyett a hozzá vezető utat válasszuk. Az irányváltást nem a teljesítmények, hanem a gyümölcsök teszik láthatóvá, amelyekről a Galata 5,22-23-ban olvashatunk. E gyümölcsök azoknál nőnek nagyra és teremnek gazdagon, akik szorosan kötődnek Istenhez. Ez bíztató számomra. – És az Ön számára?
10-17. versek: Ellenvetésében a zsinagóga vezetője kicsinyesen, betű szerint ragaszkodik a törvényhez (2Mózes 20,9-10), miközben a mások iránti érzékenységét elveszíti. Jézus pedig gyógyításával ismét megmutatja, hogy hatalma nagyobb a Sátánénál. Ez bíztató számomra. – És Önnek?
18-21. versek: A piciny mustármagból körülbelül három méteres bokor nő. Éppen így terebélyesedik naggyá Isten kezdetben jelentéktelennek tűnő uralma e világon. Kevés kovász az egész tésztát képes átjárni. Így járja át Isten igéje azok életét, akik megnyílnak előtte. Ez bíztató a számomra. – És Önnek?
Galilea (1): Izráel északi tartománya, a zsidó ellenállási mozgalmak gyűjtőhelye volt. Valószínűleg a római helytartónak, Pilátusnak az egyik megtorló akciójáról van itt szó.
2. HÓNAP
Lukács 13,22-35
22-30. versek: Sokkal fontosabb Isten országába tartozni, mint arról ismereteket szerezni. Sokak számára az odavezető út túl szoros (24). Mások meg elszalasztják azt az időpontot, amikor a döntő hitbeni lépést megtehetnék. Jézus óvja hallgatóit attól, hogy Isten számára lényegtelen dolgokra hivatkozzanak (26). A hamis biztonságérzet – meg vagyok keresztelve, templomban esküdtem stb. – ma is létezik. Ezek nem biztosítanak helyet Isten országában.
31-33. versek: A minden hájjal megkent Heródestől Jézus nem fél, hiszen életútja Isten által meghatározott időben, Jeruzsálemben fog véget érni, nem pedig a galileai uralkodó kénye-kedve szerint. Jézus a 33. versben lévő utalást ironikusan érti.
34-35. versek: Jézus "a béke városát", Jeruzsálemet siratja, mert lakói a város nevére nem hoznak dicsőséget. Bár a templom, "az én Atyám háza…" (2, 49) ott áll, lakóinak makacssága miatt le fogják rombolni.
Ábrahám, Izsák, Jákób (28.): Az ősatyák, akiktől Izráel népe származik.
A 29. vers a közösség megvalósulásának képe.
2. nap
Lukács 14,1-24
A Jézussal való beszélgetés sohasem hosszadalmas csatározás. A lényeget érinti. Ezt tapasztalják meg azok, akik megvendégelik.
1-6. versek: A vendégek gyanakodva figyelik Jézust. Meggyógyítja-e a beteget, annak ellenére, hogy szombatnapon – véleményük szerint – tilos lenne segíteni rajta. Jézus isteni bölcsességgel ellenük fordítja érvelésüket. Rámutat erkölcsük megosztottságára: gyermekét, állatait, (saját!) tulajdonát mindegyikük szombaton is megmentené.
Mi jogosít fel minket, hogy másokkal szemben kritikusabbak legyünk, mint önmagunkkal?
7-11. versek: Jézus visszautasítja a tolakodókat és az öntelteket; azt becsüli, aki alázatosan ítéli meg önmagát.
12-14. versek: "Ahogyan te nekem, úgy én neked!" – E felfogást változtatja meg Jézus. "Jót kívánok tenni veled, ha nem is viszonzod." Az Ő országában ez alapelv. Ezt a magatartást egy napon Isten megjutalmazza majd.
15-24. versek: Ahogyan a példázatbeli szolga, úgy hívogat Jézus is a vele való kapcsolatra és az örökéletre. Ám vigyázat! Hamis biztonságérzetünk megcsalhat! Aki a meghívást megkapja, de lemond róla, elszalasztja a lehetőségét!
3. nap
Lukács 14,25-35
25-27. versek: Követőinek életében Jézus a legfőbb helyet kívánja elfoglalni. Az apával, anyával való szakítással nem kívánja a szeretet törvényét kiiktatni, hanem az emberi kapcsolatokat a Jézus iránti szeretet mögé helyezi. Köztudott volt, hogy aki a keresztjét vitte, halálra volt ítélve. Ugyanígy Jézus követőinek is le kell mondaniuk arról, hogy maguk határozzák meg életútjukat, és életüket Jézus akaratának kell alávetniük.
28-33. versek: Jézus nem akar könnyelmű döntésekre rábeszélni. A nagy horderejű döntést jól meg kell fontolni. Van-e olyasmi, ami Önt meggátolja annak elhatározásában, hogy kövesse Jézust?
34-35. versek: Ahogyan a só óvja az élelmiszert a megromlástól, úgy kell Jézus tanítványainak óvni e beteg, felbomló világot. A Holt-tengerből nyert sótömbök gyakran mésszel vagy növényi maradványokkal voltak szennyezve. Ha nedvességet kaptak, a só kimosódott belőlük, és csupán egy használhatatlan massza maradt vissza. Aki számára a Jézussal való kapcsolat nem a legeslegfontosabb, az elveszítheti "sózó erejét".
4. nap
Lukács 15,1-32
1-10. versek: Tüske az öntelt farizeusok szemében, hogy Jézus közismert bűnösökkel érintkezik. Ezért az életből vett három példázattal mutatja meg nekik, milyennek kellene lennie a magatartásuknak.
.
11-24. versek: A fiú visszafordulásának három lépése:
1. Felismeri nyomorúságát (17).
2. Döntésre jut (18).
3. Döntését tettekre váltja (20-21).
25-32. versek: Csupán egy valaki nem képes örülni: öntelt bátyja nem tudja elviselni, hogy öccsét feltétel nélküli szeretettel fogadják. A két testvér közül melyikben ismer önmagára?
5. nap
Lukács 16,1-18
1-9. versek: Jézus itt nem a becstelen eljárást helyesli; bölcsnek a sáfárt azért nevezi, mert a jövőjére gondol. A pénzt eszközül használja céljai eléréséhez, azaz, hogy biztosítsa későbbi megélhetését (4). Tanítványait Jézus arra bíztatja, hogy tanuljanak a sáfártól, lássanak túl a földi léten, és vagyonukat örök értékekbe fektessék.
"A szegények szíve, az özvegyek háza, a gyermekek szája el nem múló csűrei e világnak."
(Ambrosius)
10-13. versek: Jézus tanítványai számára az anyagi javak jelentik azt, amit a példázatban a "kevés" (10) és a "másé" (12). Mennyivel többet ér az "igazi", a lelki vagyon, amely Isten gyermekeinek örökségeként a megújult világában vár rájuk! A mennyei javakkal hűségesen bánni az tud, aki megtanulta a földi javakat tisztességesen kezelni. Vagyonától csak az lehet független, aki nem engedi, hogy uralkodjon rajta.
14-18. versek: Az Isten országába való bejutáshoz eltökéltség, bátorság kell. Nem könnyű út; Isten mércéje nem változott.
6. nap
Lukács 16,19-17,10
19-31. versek: Ebből az elbeszélésből nem vonható le az a következtetés, hogy a másvilágon minden gazdagra büntetés és minden szegényre jutalom vár.
Jézus tanítását így foglalhatjuk össze:
1. Nem az számít, mennyit birtokolunk, hanem az, hogyan használjuk föl a vagyonunkat (vö. a 9. verssel).
2. Isten mellett dönteni, hozzá menni a halál után már nem lehet (26). A döntést itt, a földön kell meghozni.
3. Akit Isten igéje nem győz meg, azt a csodák sem tudják hitre juttatni (31).
17,1-4. versek: Jézus tanítványai egymásért felelősek.
1. Senki se rontsa meg mások hitét.
2. A vétkezőt figyelmeztetni kell.
3. A tanítványok bocsássanak meg egymásnak, ha erre kérik őket.
5-10. versek: A fő kérdés nem hitünk növelése, hanem az engedelmesség. Kicsiny hitnek is lehet nagy kihatása, ha Isten szolgájaként engedelmességgel kötjük össze.
7. nap
Lukács 17,11-37
11-19. versek: A tíz bélpoklosnak (leprás betegek) elkülönülten kellett élnie és hangos kiáltozással kellett jeleznie betegségét. Jézus azért küldi őket a papokhoz, mert a törvény szerint nekik kell elbírálni: egészségesek-e vagy betegek? A tíz meggyógyult közül csupán egy tér vissza Jézusnak köszönetet mondani és Istent dicsőíteni. Amikor Isten segítségét tapasztaljuk, mi mennyire vagyunk hálásak neki?
20-21. versek: Isten országa jelenleg még nem látható, de mindenütt jelen van, ahol Jézus van a középpontban.
22-37. versek: Jézus leírja, milyen látható jelek kísérik Isten országának eljövetelét erre a földre.
1. Az Emberfiának most szenvednie kell és meg kell halnia, de amikor újra eljön, láthatóan és váratlanul fog megjelenni, mint igaz bíró (24-25).
2. Visszajöveteléig az emberek közönyösek lesznek, csak az evilági dolgokkal törődnek (26-30).
3. Isten ítélete váratlanul fog rájuk törni (31-36).
Amennyire bizonyos, hogy a keselyűk a dögre gyülekeznek, éppoly biztos, hogy úgy lesz majd, ahogyan Jézus megmondta (37). Ezektől az eseményektől nem kell tartani annak, aki életét Jézusra bízza (33).
8. nap
Lukács 18,1-17
1-8. versek: Ha a tartós könyörgés a keményszívű bírót is meghatja, Isten, a szerető Atya mennyivel inkább meghallgatja gyermeke kitartó könyörgését! Az özvegy az igazát kereste. Jó ideig eltarthat még, míg Isten e világ jogtalanságait végérvényesen megszünteti. Ez akkor fog bekövetkezni, ha Jézus újra eljön. Van-e hitünk ennek kivárására?
9-14. versek: Ha a törvény kegyes szolgája (farizeus) és egy közismert bűnös (vámszedő) áll egymás mellett Isten előtt, egyértelmű, ki van kedvezőbb helyzetben. Vagy mégsem? Isten előtt nem a kegyes cselekedet, hanem az alázatos magatartás számít: "Jól tudom, hogy vétkeztem!" – Aki így megy Istenhez, megbocsátást nyer.
15-17. versek: Jézus szereti a gyermekeket, és példaképül állítja őket elénk: nyíltságuk, bizalmuk, lelkesedésük megmutatja nekünk, mire van szükségünk Jézus követéséhez.
9. nap
Lukács 18,18-43
18-27. versek: Teljes biztonsággal mutat rá Jézus az érzékeny pontra: képes-e a fiatalember gazdagságát feladni, hogy Jézust kövesse? Jézus tudja jól: gazdag ember számára nem könnyű döntés, hogy kövesse Őt, mert Isten a pénz felett is úr kíván lenni. A tevéről és a tű fokáról szóló kemény hasonlat ezt fejezi ki.
28-30. versek: Jézus nagyszerű ígéretet tesz. Nem hiábavaló mindent föladni Jézusért, mert az áldozat sokszorosan megtérül.
31-34. versek: Jézus ismeri megbízatását. Tudja, hogy szenvednie kell, meg kell halnia, és fel fog támadni. A tanítványok viszont csak később értik meg szavainak értelmét.
35-43. versek: Aki Jézusban bízik, megtapasztalja Isten tetteit.
10. nap
Lukács 19,1-27
1-10. versek: Zákeus vámszedő volt. Magas vámokkal, az emberek sanyargatása árán lett gazdag, ráadásul a római megszállókkal működött együtt. Személyesen őt szólítja meg Jézus. Ilyen emberek sem érdektelenek számára. Mindenkihez elmegy, aki befogadja.
Zákeus nagy örömmel fogadja, és a vele való találkozás nagy hatással van egész életére. Jézus jelenlétében többé nem lehet a régi életmódot folytatni, mert a szent Isten közelsége nem tűri az igazságtalanságot.
Jézus ma is megváltoztatja gondolkodásukban, cselekedeteikben az emberek életét.
11-27. versek: Sokáig eltarthat még, míg Isten országa láthatóan eljön. Jézus tanítványainak addig is érte kell munkálkodniuk, hogy kiterjesszék uralmát az emberek szívében. Jézus hűséget vár tőlük. Ezen mérheti le, hogy látható királyságának fölépítésekor melyik tanítványára mit bízhat. Nem a teljesítmény nagysága a döntő, hanem az együttműködés Isten országának építésében. Aki Isten országa ellenségének bizonyul, ennek következményét az ítélet napján viselnie kell (27).
11. nap
Lukács 19, 28-48
28-39. versek: Most érkezett el a pillanat, amikor Jézus nyilvánosan is bemutatja, hogy Ő király.
30. vers: Izráelben a szamár nem volt lebecsült állat. Koronázási ünnepén még Salamon is szamárháton ült. A Jézus előtt útra terített ruhák a király köszöntését fejezték ki.
A nép hangos énekléssel dicsőíti Istent; bizonyára azt reméli, hogy Isten földi uralma most veszi kezdetét. Isten terve viszont más. Az egyes emberek és a nép üdvözítése előbb a kereszthez vezet, mert a külső viszonyok megváltoztatásánál fontosabb a belső megújulás.
40. vers: A tömeg ünneplését Jézus nem utasítja el. Joga van hozzá, bár megbízatását sem az ünneplők, sem kritikusai nem is értik.
41-44. versek: Jézus jövendölése 70-ben, Jeruzsálem teljes romba döntésekor teljesedett be.
45-48. versek: A jeruzsálemi templomban élénk üzletelés folyt. A pénzváltók önkényesen határozták meg árfolyamaikat, az árusok pedig méltánytalanul magas áron kínálták az áldozati állatokat. Üzlet lett a hit. Nem találkozunk-e hasonlóval ma is? Egyértelmű állásfoglalása ellenére a nép szívesen hallgatta Jézust. Ön hogyan viszonyul az Ő világos beszédéhez?
12. nap
Lukács 20,1-26
1-8. versek: Észrevették, milyen ravaszul válaszolnak a zsidó vezetők, amikor Jézus visszakérdez? Az igazság helyett a taktikai megfontolás számít nekik.
9-19. versek: A bibliás zsidók jól tudták, hogy a szőlő Izráel népét jelenti, ahogyan Ézsaiás is megénekelte (Ézsaiás 5,1-7). A szolgák a próféták, a "szeretett fiú" pedig Jézus. A 15. versben Jézus a halálát jövendöli meg. A 16. versben Jézus kijelenti, hogy Isten a nem zsidók („mások") felé fog fordulni. A zsidók felháborodása jól tükrözi, milyen jól megértették a hasonlatot. A 118. Zsoltárból vett idézettel Jézus tükröt tart hallgatói elé. Bár elutasítása szerepelt a jövendölésekben, miért viselkednek a zsidó vezetők úgy, mint az idézetben szereplő "építők"?
20-26. versek: A besúgóknak nem sikerült Jézust kényes politikai kijelentésekre rávenni. Ha az érmén a császár képe van, legyen az övé. Minden ember viszont Istené, mert az Ő képére teremtetett!
Eredményes bibliaolvasás
1. Imádkozzon! Keressen egy alkalmas helyet, ahol zavartalanul imádkozhat! Csak akkor kezdjen beszélni, ha már tudatossá vált Önben, hogy Istenhez szól. Tőle kérje a bibliai szöveg megértésének segítését.
2. Olvassa el a napi igeszakaszt, lassan, hogy tartalmát valóban megértse!
3. Gondolja át, mi a mondanivalója, hol van a lényege! Csoportosítsa az összefüggő részeket! Mi az, amit nem értett meg? Hogyan vonatkozik az olvasott szöveg az Ön életére?
4. Válaszoljon imában Istennek az olvasottakra; eközben személyes ügyeit is Őelé viheti.
5. Cselekedjen! Vajon hogyan alkalmazhatná a felismeréseit a gyakorlatban? Számoljon azzal, hogy Isten a segítségére lesz. Ne adja föl sikertelenség esetén se; a keresztyén életet is gyakorolni kell.
13. nap
Lukács 20,27 - 21,4
27-40. versek: A szadduceusok erőltetett – e világ viszonyai között érvényes – példázattal szeretnék nevetségessé tenni Jézust. Ő viszont Mózes második könyve alapján felel nekik (37), mert a szadduceusok csak Mózes öt könyvét ismerték el az Ószövetségből. Válasza a szadduceusok ellenfeleiben kaján örömet keltett (39).
41-44. versek: Az írástudók dicsérete dacára Jézus nem keresi a kegyeiket, mert nem jó szónokként kíván elismerést szerezni, hanem azt akarja, hogy ismerjék fel benne a megígért Szabadítót (Krisztust). A zsidók kizárólag híres királyuk, Dávid utódját várták. Jézus Isten Fiaként egyben a Zsoltárok 110,1 prófétikus kijelentésében szereplő „Úr". A kérdés az: mi elismertük-e és elfogadtuk-e Őt Urunknak?
20,45-21,4. versek: Aki rosszul értelmezett szeretetből mindenre fátyolt borító, édeskés Megváltónak képzeli el Jézust, az téved. Ahogyan a vallási vezetőkkel perbe szállt, ugyanúgy az úgynevezett "jó keresztyének" vétkeit is napfényre hozza. Hasonlóképpen csalhatatlanul észrevesz mindent, amit mások talán kedélyesen elnéznek.
14. nap
Lukács 21,5-38
A heródesi pompás templomra a tanítványok is büszkék voltak. Pompájából mára csak a "siratófal" maradt, melynél a zsidók ma is imádkoznak. Jézus jövendölése (20-24) 70-ben teljesedett be, amikor a rómaiak a várost földig lerombolták. Korabeli írásokból tudjuk, hogy Jézus figyelmeztetése alapján sok keresztyénnek sikerült elmenekülnie. Beszédében Jézus Jeruzsálem lerombolását a világ végével kapcsolja össze, amikor láthatóan, bíróként fog újra eljönni a földre. Visszajövetelét forradalmak, háborúk, hatalmas természeti változások és katasztrófák előzik meg (9-11 és 25-28). Jézus nem akarja tanítványait megrémíteni, mert bármi történjék is, az eseményeket Isten tartja kézben.
34-36. versek: A készenlétet a jólét éppúgy veszélyezteti, mint a napi gondoktól való félelem. Az imádság az Istennel való közvetlen viszony kifejezése.
A jövendő
A bibliai próféciák félelmet akarnak-e bennünk kelteni? Nem! Alapjában véve Isten vigasztaló beszédei. Hajlamosak vagyunk arra, hogy a rettenetes dolgoknál leragadjunk: üldözések, katasztrófák, ég és föld elmúlása. Ezek kísérnek minket a napi híradásokban is: háborúk, erőszak, igazságtalanságok, környezetrombolás. A politikusok tanácskoznak, szándéknyilatkozatokat tesznek. Egyes emberek próbálkoznak. De mi az esélye annak, hogy minden jóra fordulhat? Optimizmus kell ahhoz, hogy elhiggyük: a tömegek azt teszik majd, amit a józan ész diktál. Az életfeltételek - és természetesen a nézetek - ehhez nagyon különbözőek. Az idő kerekét nem lehet visszaforgatni.
Isten szava a valóságot mutatja – a láthatót és a láthatatlant. Mert az egész világ fejlődését Isten vigyázza. A történelem fonalát Ő tartja kézben; a káosz és rombolás utánra elkészítette számunkra a jövendőt. Az Őbenne bízók magukra és gyermekeikre nézve reménykedhetnek. A világvége-hangulat nem ejti kétségbe őket, mert a világ elmúlása egy újnak eljövetelét vezeti be.
15. nap
Lukács 22,1-38
1-6. versek: Júdás indítéka homályban marad. Az viszont biztos, hogy árulásával az ördög eszközévé vált.
7-23. versek: Együttlétük utolsó estéjének előkészületei a szó legigazabb értelmében csodálatosak (10). Jézus nyilván tudja, tanítványaival hol fog ünnepelni, de a pontos címet nem közli. Talán idő előtti elárultatását akarja elkerülni.
Jézus szenvedését és az elkövetkező eseményeket előre jelzi a tanítványokkal elfogyasztott utolsó vacsora: szenvedését és helyettes áldozati halálát minden emberért, amely azonban végső soron csak azok életében érvényesülhet, akik elfogadják Őt.
24-38. versek: A tanítványok az óra komolyságával láthatóan nincsenek tisztában. Még mindig azt várják, hogy Jézus hatalommal bíró szabadítóként fog fellépni? Hitüket a bekövetkező események keményen próbára teszik (31).
Hogyan lehetséges, hogy Simonnak (Péter) még mindig szüksége van a megtérésre (32)? Még nem sejti, hogy Jézus nem azt kérdi tőle, mire képes és mit akar, hanem hogy válsághelyzetben is megbízik-e benne. Úgy tűnik, mintha ezen az estén a tanítványok nem egészen értenék, miről beszél Jézus (38). Az Isten országával kapcsolatban még saját elképzelésük foglyai.
Páskaünnep és úrvacsora
Azsidók a mi húsvétunk idején ünneplik ma is a páskát és ehhez kapcsolódóan a kovásztalan kenyerek ünnepét. Az egyiptomi szolgaságból való szabadulásukra emlékeznek. Mózes második könyvében olvashatunk Izráel történelmének e korai szakaszáról.
Ezt a zsidó ünnepet üli meg Jézus a tanítványaival és ad neki új értelmet. Az úrvacsorán a bűn rabságából való szabadulásról van szó. A szabadság árát – Jézus testi halálát – a megtört kenyér jelképezi. A páskaünnep alapján Jézust gyakran (páska-) bárányként említik (1Korinthus 5,7). A pohárban levő bor jelképezi a kiontott vért, amely szintén kapcsolatban van az Ószövetséggel. A bűnt Isten rendelkezése alapján áldozati állattal kellett kiengesztelni. Annak jeléül, hogy élettel fizettek a bűnért, a vért az áldozati oltárra kellett hinteni (3Mózes 1,5).
16. nap
Lukács 22,39-71
39-53. versek: Júdásnak nem volt nehéz megmondania, hol tartózkodik Jézus, mert Ő a "szokása szerinti" helyen imádkozott (39).
Jézus a szenvedést és halált nem hidegvérrel kereste, de kész volt a nehéz utat megtenni, mert Isten akarata ez volt (42). Amikor így imádkozunk: "legyen meg a Te akaratod", készek vagyunk-e mi is Isten vezetését követni?
54-62. versek: Jó szándékainkat és azok megvalósítását világok választhatják el. Jézus jól tudta ezt, Péter viszont nem (62). Még mindig azt hiszi, hogy lehet "jó keresztyén" (ahogyan mi mondanánk), amikor önnön korlátait jó szándékkal átlépi.
63-71. versek: Az emberi természet bűnössége az őrök gonoszságában nyilvánul meg, de a zsidó vezetők szavai sem könyörületesebbek. A halálos ítéletet végül is ezzel érték el. Ilyen igazságtalanságokra mindnyájan hajlamosak vagyunk: bűnös természetünktől való szabadulásra mindannyiunknak szüksége van.
17. nap
Lukács 23,1-25
Júdea helytartójának, Poncius Pilátusnak volt a feladata a zsidók által hozott halálos ítéletet jóváhagyni, mert a zsidóktól néhány évvel korábban a megszálló hatalom elvette ezt a jogot.
Jézus bűnössé nyilvánítását a zsidók politikai okokra hivatkozva kívánják elérni. Vallási civakodásukkal a rómaiak nem törődtek volna.
Heródes Agrippa ekkor csak az északi provincia, Galilea felett uralkodott. Pilátusról alkotott véleményét korabeli dokumentumokból ismerjük: "hajlíthatatlan, kegyetlen, önfejű ember". Ez azonban nem gátolta őt abban, hogy Pilátussal barátkozzék. Heródes úgy érdeklődik Jézus iránt, mint valami cirkuszi mutatványos iránt. Jézus mutatványokra nem vállalkozik. Barabbás véreskezű terrorista volt, aki az emberi életet nem sokra becsülte. A páskaünnep alkalmából adott amnesztiát a zsidók nem Jézusnak, hanem Barabbásnak kérték. Balszerencséje volt Jézusnak? Nem. Hiszen azért jött a földre, hogy meghaljon értünk a kereszten. Ennek ellenére a nép magatartása teljesen érthetetlen (18). Olvassa el az Apostolok Cselekedetei 3,13-15-öt!
18. nap
Lukács 23,26-56
26-31. versek: A kereszthalálra ítélteknek a keresztet saját maguknak kellett vinniük. Többnyire kerülő úton, hogy sokak elrettentésére szolgáljon.
32-43. versek: A katonák nem is sejtik, kinek a kezén, lábán ütik át a szegeket. Ruhát sem hagynak Jézuson; meztelenül van kiszolgáltatva a bámészkodóknak. A gúnyolódó tömeghez képest erős kontrasztot jelentenek az egyik elítélt szavai. Isten még időben fordul oda ehhez az emberhez egy elrontott élet végén!
44-49. versek: Jézus utolsó szavaival az Atya kezébe helyezi magát (46). A természeti eseményeket és Jézus halálát látva, a római százados közelebb kerül az igazsághoz, mint a zsidó vezetők.
50-56. versek: Hamarosan (napnyugtakor) kezdetét veszi a zsidó szombat, emiatt Jézust gyorsan kellett a sírba helyezni.
"Magatokat és gyermekeiteket sirassátok" (28): Utalás Jeruzsálem 70-ben bekövetkező elpusztításának borzalmaira.
Paradicsom (43): Itt azt a helyet jelöli, ahol a hívők haláluk után az általános feltámadásig (a világ végéig) tartózkodnak.
Kettéhasadt kárpit (45): Arra utal, hogy Jézus áldozati halálával az Istenhez vezető út szabaddá vált. A kárpit mögé, a Szentek Szentjébe, ahol Isten jelen volt, csak a főpap léphetett be évente egyszer.
19. nap
Lukács 24,1-35
1-11. versek: Ellopták a holttestet? Az asszonyok, akik illatos olajjal akarták megkenni Jézus testét, nyilvánvalóan ezt hihették (4). De nem így történt, hanem feltámadt. Nemcsak követőinek gondolatában, de valóságosan, testileg. Isten láthatatlan világából jövő követei is ezt igazolják (4), és Jézus prófétikus szavaira emlékeztetnek (vö.9,22).
12-35. versek: Azok is kételkednek, akik együtt éltek Jézussal. Az Emmaus felé igyekvő tanítványok is csalódásukat fejezik ki (21). Vesse össze a 16. és a 31. verset: létezik olyan vakság is, mely optikai eszközökkel nem hárítható el. Jézus viszont mindenki szemét képes felnyitni, aki akarja. Ön is megtapasztalhatja, és a visszaigyekvőkkel együtt vallhatja: "valóban feltámadt az Úr!"
20. nap
Lukács 24,36-53
A feltámadott test már nincsen alávetve a természeti törvényeknek. Nem csoda, hogy amikor Jézus hirtelen megjelenik, az egybegyűltek halálosan megrémülnek. Halál utáni életünkről igen töredékes a tudásunk. A tanítványok hiedelme, hogy szellemet látnak (37), éppúgy nem felel meg a valóságnak, mint azok a modern próbálkozások, hogy az eseményt mítoszként kezeljék. Jézus rámutat kezeire és lábaira, amelyek keresztrefeszítésének félreérthetetlen jeleit hordozzák. Hogy a kételkedés maradványát is elhárítsa: engedi, hogy megérintsék és így győződjenek meg testének feltámadásáról. Jézus ismét a saját, korábban elhangzott szavaira, valamint a róla szóló ószövetségi próféciákra utal (45). János apostol későbbi levelében (1János 1,1-2) is erről tesz bizonyságot: "…mi pedig láttuk, és bizonyságot teszünk róla, és ezért hirdetjük nektek is az örök életet, amely azelőtt az Atyánál volt, most pedig megjelent nekünk."
Az Apostolok Cselekedetei
Vannak könyvek, amelyek a legizgalmasabb résznél érnek véget. Szerencsére Lukács híradásánál ez nem így van. A folytatást az Apostolok Cselekedeteiben mondja el. Részletesebben visszatér benne az evangéliumában már leírt, Jézus mennybemeneteléről szóló beszámolójára. Az Apostolok Cselekedetei nagybani tagolása egyszerű. Jézus tanúságtételre szólítja tanítványait (1,8), melynek fokozatosan kell kiterjednie:
1. Jeruzsálemből (2-7. rész).
2. Samáriába, a zsidók és pogányok lakta provinciába (8. rész).
3. A föld végső határáig. Itt elsősorban Pált kell megemlíteni, aki elsőként vitte el az örömhírt Európa földjére (13-28 részek).
Érdemes megfigyelni, hogy az Apostolok Cselekedeteiben sok a csodáról szóló beszámoló. Ezeknek, az első keresztyének idejében, az evangélium áttörését kellett elősegíteniük. Ezenfelül a missziói munka nehézségeiről, veszélyességéről is olvashatunk. Az első keresztyének közül többeknek vértanúsággal kellett hitük komolyságát megpecsételniük (vértanú görögül: mártír).
21. nap
Apostolok Cselekedetei 1,1-26
1-5. versek: Emlékszik Lukács evangéliumának első mondatára? Erre hivatkozva kezdi meg a szerző második beszámolóját, melyben arról tudósít, mit cselekedett a Szentlélek az első keresztyének által.
6-14. versek: Jézus visszatér Isten láthatatlan világába. És most mindennek vége? Épp ellenkezőleg! Távozása után kezdődik el az a hosszú és mozgalmas korszak, amikor a keresztyének a Föltámadott tanújaként lépnek föl. Ez az időszak akkor ér majd véget, amikor Jézus Krisztus láthatóan visszajön. A keresztyének az Ő megbízásából tesznek róla bizonyságot, nem kedvtelésből. Ebben a vonatkozásban mi az Ön véleménye az ilyen felfogásról: "A hit személyes ügyem; ehhez senkinek semmi köze"?
15-26. versek: Megválasztják a tizenkettedik apostolt. Figyeljük meg, milyen szempontok alapján: olyan személynek kell lennie, aki Jézus működését kezdettől fogva átélte és feltámadásának tanúja volt. Vitán felül áll, hogy ilyen értelemben ma már nincsenek apostolok.
Szombatnapi járóföld (12): kb. 1 km.
Hol van a menny?
Talán mosolygunk rajta, hogy sok gyerek elképzelése szerint Isten a felhőkön túl lakik, az égben. De vajon a Biblia nem arról számol-e be, hogy Jézus a feltámadása után negyven nappal „szemük láttára felemeltetett" és végül egy felhő takarta el a feszülten figyelő tanítványok szemei elől?
Nézzen utána Ön is egy-két igeszakaszban, mint például a János 3,31, és Ön is megállapíthatja, hogy Jézus is egyenértékű kifejezésekként használja a „mennyből" és a „felülről" szavakat. A Jelenések könyvében János úgy látja, hogy az új Jeruzsálem „alászáll a mennyből az Istentől" (Jelenések 21,2).
Mindenesetre elhamarkodott dolog lenne ebből azt a következtetést levonni, hogy a Biblia az ókori világképet tanítja. Mi az űrhajózás korában élünk, és mégis azt mondjuk, hogy a nap felkel, illetve lemegy, ugyanígy a Szentírás is egyszerű, mindenki számára érhető szavakat használ.
Sok utalást találhatunk arra, amikor Isten láthatatlan világa közvetlenül behatol a mi látható világunkba. Nem kell kiabálnia annak, aki a Mennyei Atyához imádkozik, hogy a hatalmas távolságot áthidalja. Olvassa el ebben az összefüggésben a 139. Zsoltár első tíz versét! „Minden oldalról körülfogtál"- mondja a zsoltáros. Ugyanerről tesz bizonyságot Pál is Athénban: „hiszen [Isten] nincs is messze egyikünktől sem" (ApCsel 17,27).
Máté evangéliuma a 6,6-ban a „titokban" (rejtve, rejtekben) ill. a 6,9-ben a „mennyekben" kifejezést szinte rokonértelmű szavakként használja. (Bár ezt nem mindegyik magyar fordítás adja vissza.)
Figyeljük meg azt is, hogy Jézus mennybemenetelekor a két küldött nem az égből ereszkedett le, hanem hirtelen megállt a tanítványok mellett (ApCsel 1,10).
Az Isten lélek. Nincs térhez kötve, mint mi, hanem mindenkor mindenütt jelen lehet, ezért jelentheti ki önmagáról: „Nem én töltöm-e be az eget és a földet?" (Jeremiás 23,24)
A magyar nyelv különbséget tesz a látható ég és láthatatlan menny között, ahogy azt az Apostolok Cselekedeteinek 1,11 versében is megfigyelhetjük: „Galileai férfiak, miért álltok itt az ég felé nézve? Ez a Jézus, aki felvitetett tőletek a mennybe, úgy jön el, ahogyan láttátok őt felmenni a mennybe."
22. nap
Apostolok Cselekedetei 2,1-21
Olvassa el az 1,4 és az 1,14 figyelembevételével az első verset: mindnyájan követték Jézus utasítását és Jeruzsálemben maradtak. Isten Lelke az egybegyűltekre látható jellel érkezik, és mindnyájan "megtelnek" vele. A hatása is érzékelhető: a különböző népek között élő zsidók mind a saját nyelvükön értették az Isten nagy tetteiről szóló beszédet (4.11).
14-21. versek: Péter veszi át a szót. Világossá válik, hogy a Szentlélek megváltoztatta azt az embert, aki néhány héttel korábban tagadta, hogy bármi köze volna Jézushoz (Lukács 22,54-62). Prédikációja tipikusan zsidó jellegű. Jóel próféta kijelentéseire hivatkozik, melyek itt és most kezdenek beteljesedni (17): Isten a hús és vér embereknek Szentlelkét ajándékozza és új képességekkel ruházza fel őket. A csodák és jelek célja (19): Jézus Krisztushoz, a Szabadítóhoz irányítani az embereket, mert ez a legfontosabb - számunkra is (21)!
Pünkösd napja (1): Zsidó aratási ünnepnap. Nevét a görög pentékoszté, azaz „ötvenedik" napról kapta, mert húsvét után hét hétre ünneplik.
23. nap
Apostolok Cselekedetei 2,22-47
23-36. versek: Ti feszítettétek Jézust keresztre! – E prédikáció alatt biztosan nem aludt senki. Péter azonban nem ragad le az emberi vétkeknél, hanem Isten Jézus Krisztussal véghez vitt nagy tettéről beszél (24), amelyet Dávid király - aki próféta is volt - két zsoltárában (16,8-11; 110,1) előre kijelentett.
37-41. versek: Szavai jóra vezető megütközést keltettek. Aki felismeri és bevallja, hogy vétkezett, azon Isten kész segíteni.
42-47. versek: Kell-e templomba járni a keresztyénnek? Ez a kérdés az első keresztyéneknél nyilván fel sem vetődött. Olvassa újra át a verseket, és gondolja végig: mi tette az első gyülekezetet olyan vonzóvá?
„Ha valaki nem tudja elviselni a múltját, akkor nem hiszi el egészen a bűnök bocsánatát."
(Jochen Klepper)
Az Istenhez fordulásnak (38) semmi köze sincs a vezekléshez.
Úrvacsora ünneplése (42): Olvassa el Lukács 22,19-20. verseket!
24. nap
Apostolok Cselekedetei 3,1-26
Talán feltűnt Önnek is: Péter anyagi helyzete azt sem teszi lehetővé, hogy a koldusoknak pénzt adjon (6). De amit adhatott, az az anyagiaknál sokkal többet ér. Ma nem fordítva van ez? Jólétben élünk, de a feltámadott Jézus ereje sok keresztyénből hiányzik. Péter a tömeg csodálatát önmagáról és Jánosról Jézusra tereli; a meggyógyult Neki köszönheti gyógyulását, és azt,hogy többé már nem kell koldulnia.
13-15. versek: Péter ismét él a lehetőséggel, hogy a tömegnek Jézusról, a feltámadottról tegyen bizonyságot. Bűnüket megnevezi, de hidat épít nekik (17): megtérésre szólítja fel őket. Ezzel a prédikációval Isten akkor a templomban lévőkhöz szólt; ma pedig azokhoz, akik ezeket az igéket olvassák. Megszólítva érzi-e magát Ön is?
21. vers: Jézus Isten láthatatlan világában marad addig, míg az összes prófécia be nem teljesedik.
25-26. versek: Istennek Jézus Krisztusban véghez vitt cselekedete elsősorban az Ő népéért, Izráelért történt.
A 14. versben Péter Barabbásra utal, aki Jézus helyett kapott kegyelmet (Máté 27,20-21).
25. nap
Apostolok Cselekedetei 4,1-22
A papok és a templomőrség őrizetbe veszi Pétert és Jánost. Az ok: mindkettő a feltámadásról tesz bizonyságot (2). A szadduceusok szemében a feltámadás amúgy is szálka, mert nem hisznek benne (vö. 23,8). Beszédében Péter a Szentlélek vezetésére hagyatkozik. Vallatásának alapja amúgy is nevetséges, és ezt ki is mondja. De ha így kell történnie, ismerjék meg a zsidó vezetők a tényt: az apostolok gyógyító erejüket attól a feltámadott Jézustól kapták, akit ők keresztre feszítettek. A 11. vers a 118. Zsoltárból vett idézet (118,22). A zsidó vezetők nem ismerik fel, hogy benne róluk van szó. Ma is lehet a Bibliát ilyen vaksággal olvasni, pl. olyan hozzáállással, hogy az én életemhez semmi köze sincs!
Engedelmesség Isten és az állam iránt (20). Péter és János nem állítja ezeket egymással szembe, de ha az állam igaztalan dolgot kíván, lelkiismeretünk szerint Istenhez kell igazodni.
26. nap
Apostolok Cselekedetei 4, 23-37
23-31. versek: A gyülekezet imája megmutatja, hogyan értelmezik a Szentírást. A 2. Zsoltár kijelentésében a keresztyének a Szentlélek beszédét ismerik fel (25). Ő tölti meg gondolataikat és tárja fel számukra a bibliai kijelentéseket (vö.1Korinthus 2,12). A keresztyének a zsoltáridézetet (24-25) saját életükre vonatkoztatják (27-28). Felismerik a prófécia beteljesedését, mert Isten kezdettől fogva kézben tartja történelmüket. Ezért tudnak bátran imádkozni, és nagy dolgokat átélni (29-31).
32-37. versek: A gyülekezet példamutató életének titka, hogy „nagy kegyelem volt mindnyájukon". Az első gyülekezetet ez a kegyelem arra indította, hogy maradéktalanul odaadjon mindent, amit ki-ki addig fontosnak tartott.
A történelem során ezt az Isten által munkált együttélést gyakran próbálták utánozni, de az emberi erőfeszítés kudarcba fulladt. Pusztán ideológiákkal nem lehet eltörölni az önzést, a kapzsiságot és a társadalmi különbségeket.
27. nap
Apostolok Cselekedetei 5,1-16
Nagyon jól megértem e házaspárt: elismerésre vágynak, de vagyonuktól teljesen elszakadni nem tudnak. Köztünk is de sokan viselhetnék az ő nevüket, hiszen éppoly félszívűek! A házaspár vétke nem abban van, hogy a bevétel egy részét meg akarja tartani. Ez mindenki számára elfogadható; a vagyonközösség önkéntes alapon történik. Anániás és Szafíra dicsőségre törekszik; többnek kívánnak látszani. Ezért vetemednek arra, hogy a Szentléleknek próbáljanak hazudni (3). Amikor emberek egymás ellen vétenek, ez Istenhez fűződő viszonyukat is érinti (4).
Miért bünteti őket Isten ilyen keményen? Nem tudjuk. Talán az első gyülekezetnek akar leckét adni arról, hogy mennyire komolyan veszi a bűnt, amit mi esetleg csak lovagias ügynek tekintünk.
12-16. versek: A Szentlélek földrejöttekor csodák és jelek által mutatkozott be. Hasonlóképpen ma is megláthatjuk a Szentlélek működésének jegyeit ott, ahol az emberek teljesen Istenre hagyatkoznak.
28. nap
Apostolok Cselekedetei 5,17-42
A zsidó vezetők két okból nehezítik meg az apostolok életét: 1. Mert féltékenyek, hiszen a népre gyakorolt hatásuk csökkenőben van (17). 2. Mert Jézus haláláért az apostolok őket teszik felelőssé. Szemrehányásuk (28) az apostolok számára az ellenségtől jövő bizonyíték, hogy missziós megbízatásuk első részét eredményesen teljesítik (vö.1,8).
Gamáliél korának elismert tekintélye volt. Mérsékletre intő tanácsa figyelemre méltó. Lehetséges, hogy Istennek szolgálni kívánó emberek Isten ellen harcoljanak (39)? Ott történhet meg ez, ahol a hit megkérdőjelezhetetlen állásponttá merevedik. De sok "keresztyén" sáncolja el magát ma is vallási hovatartozásába, mert nem akarja, hogy Jézus Krisztus megszólítsa!
Megveretés (40): Az ütések számát a zsidóknál 40-re korlátozták. Attól való félelmükben, hogy a számlálást eltévesztve vétenek a parancsolat ellen (5Mózes 25,3), "csak" 39 ütést mértek a "bűnösre" (vö. 2Korinthus 11,24).
29. nap
Apostolok Cselekedetei 6,1-15
1-7. versek: Bizonyságtevő szolgálatukat a keresztyének kezdettől fogva szociális tevékenységgel kötötték össze. Itt is látható, hogy közben feszültségek is támadnak. A görögül beszélő zsidók mellőzöttnek érzik magukat. A munkát új feltételekkel kell megszervezni. Vegye figyelembe, hogy csak az élelem kiosztásához is milyen feltételeknek kell megfelelniük a segítőknek! Mennyire másképpen néznének ki egyházaink, gyülekezeteink, ha munkásaikat hasonló szempontok alapján választanák ki!
8-15. versek: István a gyülekezettől kapott megbízatásán felül is munkálkodik.
_______________________
9. vers: Az Izráelbe idegenből visszatelepült zsidóknak saját összejöveteli helyeik (zsinagógáik) voltak.
Szabadosok: valószínűleg rabszolgaságból szabadult zsidók.
_______________________________
István Istentől nyert tehetséggel rendelkezik (8). Ennek ellenére érveire, tetteire – melyek a Szentlélek kezenyomát jelzik – ellenfelei érzéketlenek. Fanatikusok számára minden eszköz megengedett, náluk nem az
igazság számít, hanem az, hogy a kellemetlen beszélőt bármi módon elhallgattassák (13).
„ Egy cselekedet a valóságba átültetett bizonyságtétel" - Martin Kessel
Újra és újra az a vád éri a keresztyéneket, hogy csak a túlvilággal foglalkoznak, ahelyett, hogy az emberek éppen most aktuális szükségeiben segítenének. Lehetséges, hogy ez a vád esetenként találó. Ugyanígy azonban az is igaz, hogy minden időben voltak olyan keresztyének, akik ott voltak, ahol az emberek szükségben szenvedtek. Azon sokak közül, akik önzetlenül áldozták fel magukat másokért, most öt személyt nevezünk meg. Ezt a listát még nagyon sok névvel folytathatnánk. Isten azzal bízta meg a keresztyéneket, azokat is, akik a jelenkorban élnek, hogy álljanak ki a betegekért, kábítószeresekért, a fogyatékosokért, a perifériára szorulókért.
Beharka Pál
Az utcán csellengő, elhagyott árvák összegyűjtése, gondozása, nevelése nem könnyű feladat - mégis, ha az isteni szeretet hajt egy szívet, megvalósul! B.P. vezetésével az árvaház, ahova állami támogatás soha nem érkezett, s ahol a munkatársak azt soha nem kértek, 1914 és 1950 között 500 gyermeknek lett otthona. A javaikat és életüket önzetlenül adó testvéreken keresztül a gyermekek Isten gondoskodó, elfogadó szeretetét tapasztalták meg, s sokan egész életüket bízták Rá.
Hatvani Margit
Hol van a szíve annak, akit nem indít meg az árván maradt gyermekek sorsa? Ahhoz azonban, hogy Hatvani Margit vezetésével néhány asszony létrehozza a neszmélyi árvaházat, ahol aztán 1936-tól, 24 éven át, 250 gyermek találjon szeretettől meleg otthont, ez nem lett volna elég. Ehhez a mindenható, imát meghallgató Istenbe vetett rendíthetetlen hitre volt szükség
Sztehlo Gábor
A Jó Pásztor Misszió Sztehló Gábor vezetésével 1944 őszétől a fasizmus üldözte zsidóság árváit karolta fel . Az év végére már 800 gyermek, és mintegy 150 gondozó talált menedéket otthonukban.
Kiss Ferenc
Az Országos Református Szeretetszövetség, melynek Kiss Ferenc alapítója volt,1931- ben, a gazdasági válság legmélyebb pontján kezdte el tevékenységét. Az építkezés a szívekben kezdődött: fel kellett rázni a hívők közösségét, ráébreszteni őket arra, hogy a gyengék, elesettek segítése kötelességük. Bár nehezen indult a munka, de a második világháború végére már voltak gyümölcsei: árvaházak, aggmenházak, szakosított otthonok, üdülőtelepek és családvédelmi tevékenység az egyházban.
William Booth
Az Üdvhadsereg alapítója. Szolgálatának irányát különösen a lezüllöttek, reményvesztettek felé látta : alkoholisták, prostituáltak, munkanélküliek, elitéltek. Egy mottó, ami a keresztyén szolgálat egészét meghatározta: „Leves, szappan, lelki üdvösség ".
30. nap
Apostolok Cselekedetei 7, 1-29
Keleti szokás szerint a vádlott a beszédében messzire nyúl vissza, ezzel számunkra is mérföldköveket állítva fel Isten és népe kapcsolatának történetében.
1. Ábrahám:. Isten népének történelme Ábrahámmal egy Eufrátesz-menti városban kezdődik.
Táblázat Izrael népének ősatyáiról
Ábrahám
Izsák
Ézsau Jákób
Rúben, Simeon, Lévi, Júda, Zebulon, Issakár, Dán, Gád, Ásér, Naftáli, József, Benjámin
2. József: évszázadokkal később válik világossá, hogy e nemzetség legfiatalabbjának története be volt építve Isten nagy tervébe, amelyet Ábrahámnak egykor kijelentett (6.17).
3. Mózes: Működése nagy hibával kezdődik, és úgy tűnik, idő előtt ér véget. Nem így lett! Isten senkiről se mond le, aki kész az újrakezdésre.
István e beszédével bizonyítja, hogy a Biblia első része (Ószövetség) és második része (Újszövetség) elválaszthatatlanul egybe tartozik. Az egy Isten cselekedetei népének és az egyes embereknek történetében világossá válnak, és az Ön életében is folytatódhatnak!
3. HÓNAP
Apostolok Cselekedetei 7,30-8,1a
7,30-53. versek: Beszédében István a fő hangsúlyt Mózes életére teszi, mert ellenfelei is éppen rá hivatkoznak vádaskodásukban. István saját fegyverüket fordítja ellenük, de arra már nincs ideje, hogy megmagyarázza: Mózes kijelentése (37) Jézusban már beteljesedett. Azt viszont kifejti, hogy elődeik már hosszú ideje Isten és az ő követei ellen hadakoznak (39.52). A nép vallásos vezetői ma Mózest az egekig magasztalják, de akkoriban bizonyára ők is megvetették volna, mint most Jézust és tanítványait.
7,54-8,1a versek: István számára rövid időre megnyílik Isten láthatatlan világa. A látottak bátorsággal töltik el. Ellenfelei számára tűrhetetlen istengyalázás az, hogy ember Isten trónja előtt álljon, és éppen az az ember, akit ők keresztre feszítettek (vö. Máté 26,64-65)! E részből világosan kitűnik, mi a különbség fanatizmus és szilárd hit között. Figyelje meg a korlátoltságot, a hisztérikus kiabálást (57) és a kegyesek nyers erőszakosságát (58). István viszont nyugodt, eltökélt marad haláláig. Imája példaképének, Jézusnak magatartását tükrözi (vö. Lukács 23,34.46).
2. nap
Apostolok Cselekedetei 8,1b-25
Saulus (később Pálnak is nevezik) akaratlanul lesz az első gyülekezet missziós motorja, annak ellenére, hogy sikerül az első keresztyéneket gyötörnie, megfélemlítenie és elüldöznie, hiszen éppen ezáltal működik közre abban, hogy az örömhír Júdea határain túlra is eljusson (4).
Most Fülöp kerül előtérbe, egyike azoknak, akiket az özvegyek ellátására választottak (6,5). Az üldöztetés olyan vidékre viszi, ahol egy férfi okkult mesterkedést folytat. Az új kihívást Fülöp elfogadja: a varázslás kötelékéből szabadít meg embereket. Emlékszik rá, hogyan akart János – Jézusnál töltött "tanonc ideje" alatt – a samáriaiakkal elbánni (Lukács 9, 54)? Mennyire meg tudja változtatni Jézus az embereket (14-15)! Az Ön helyzetében is ez adjon új reménységet.
Simon – bár keresztyénné lett (13) – régi mesterségét akarja folytatni (18-19). Sajnos ma is előfordul, hogy ha nem is a varázslást, de rossz szokásainkat, jellembeli gyengeségeinket megtérésünk után is megtartjuk.
A Szentlélek ajándékában részesültek (17): Csak itt és a 19,5-6-ban van szó arról, hogy a keresztséggel megpecsételt megtéréstől időben különválik, hogy a hívők megkapják a Szentlelket. Ez bizonyára csak a kezdeti helyzet rendkívüliségében fordult elő. Később az válik érvényessé, hogy aki Jézus Krisztust hittel elfogadja, az elnyeri a Szentlelket (Efezus 1,13).
3. nap
Apostolok Cselekedetei 8,26-40
Nem tudjuk, milyen módon szólt Fülöphöz az angyal. Az viszont tény, hogy virágzó munkából volt kész elmenni.
Isten az istenfélő idegen iránt is érdeklődik. Jó, hogy van engedelmes hírnöke, aki hajlandó bizonyságot tenni Jézusról. Milyen kifogásaink vannak az ellen, hogy az örömhírt idegeneknek is elmondjuk?
Fülöp az olvasottakból a Biblia központi kijelentéséhez vezeti az idegent (35). Az Ószövetség (a Biblia első fele) sok igehelye utal Jézus Krisztusra. A gyakorlatlan bibliaolvasót Fülöp az összefüggések megértésére segíti. Nem véletlen, hogy a kasztrálással megalázottnak (33) éppen Ézsaiás 53,7-8-ról beszél. Érthető az is, hogy a kincstárnok a hitében és keresztségével a keresztyének közösségéhez csatlakozik (36).
A kincstárnok (27): a görögben „ eunuch"- olyan ember, akinek nemzőképességét mesterségesen szüntették meg. Általában szégyennek számított, s a zsidóknál az ilyenek a templomi istentiszteletből ki voltak zárva – csak az előudvarba léphettek be (5Mózes 23,2).
Kandaké: A királynő megnevezése Alsó-Egyiptomban.
4. nap
Apostolok Cselekedetei 9,1-31
Saulus mélyen vallásos, de Jézust és követőit halálosan gyűlöli. Mit állítanak ők? – Azt, hogy Jézus "Úr" (1) a világ felett, "Isten Fia" (20) és Ő a Krisztus, a megígért Szabadító (22), akire már évszázadok óta várnak. Tiszta őrültség Saulus szemében. Ezek ellenére Jézushoz való viszonya egy csapásra teljesen megváltozik, amikor személyesen találkozik vele (3-6).
Nem spiritizmus ez, amikor halottal találkozik valaki? – Azt a Biblia élesen elítéli, de itt nem egy halott, hanem a feltámadott Jézus jelent meg (Lukács 24,1-7 és 50-51). Attól kezdve, hogy Atyjának láthatatlan világába visszatért, beleavatkozik az emberek életébe és megváltoztatja azt ma is! Saulus felfogása gyökeresen átalakul. Hasonlítsa össze az 1-2. és a 20. verset. Bár Istenben hívő ember volt, Jézus nélkül nem állhatott meg Isten előtt. Mindenkinek szüksége van egy "damaszkuszi útra", ahol Jézussal találkozik. Ritkán történik ez olyan látványosan, mint Pálnál. Gyakran a Biblia olvasásakor találkozik Jézus az emberekkel. Nyitott-e Ön egy ilyen találkozásra?
Szentjeid (13): Olyan emberek, akiket Isten Lelke megújított és megtisztított. Leveleiben Pál általában szenteknek (Róma 1,7) vagy megszentelteknek (1Korinthus 1,2) nevezi a keresztyéneket.
5. nap
Apostolok Cselekedetei 9,32-43
32-35. versek: "Szentek"-ről van szó újra (32). Szentnek nevezi a Biblia mindazt, ami Istenhez tartozik. Ki tartozik Istenhez? Az, aki megtért (25), aki Jézushoz fordult. Saulusnál már láttuk, hogyan történhet ez.
Ki gyógyítja meg a bénát? A 34. versben található meg a válasz. Ezt a hatalmát Jézus, amikor láthatóan élt a földön, láthatatlan világából hozta magával (vö. Márk 2,10-12). Jézus valóban Úr egészség és betegség, sőt a halál fölött is (40). Ma is vallják emberek: "Az orvosok lemondtak rólam, de Jézus meggyógyított!"
36-43. versek: A liddai gyógyítás után Péter talán nagyzási hóbortba esett, hogy már halottakkal is beszél (40)? Nem. Nem hibbant meg, de a lehetetlen helyzetben is Jézusban bízik. Tudja: az, aki maga is feltámadt a halálból, másokat is feltámaszthat. Egyszer minden halott feltámad majd, ki az életre, ki az ítéletre (János 5,28-29).
„...mérhetetlenül nagy az ő hatalma rajtunk, hívőkön." (Efezus 1,19)
6. nap
Apostolok Cselekedetei 10,1-33
1-8. versek: Jupiter, Júnó, Neptun, Vénusz… A rómaiak egét istenek népesítették be. Ezeknek az isteneknek (volt közöttük néhány lecsúszott alak is) fordított hátat a római megszállók századosa. Jól tudja: csupán egy Isten van. Azt viszont nem tudja, hogy ehhez az Istenhez csak egy út vezet. (Olvassuk el: János 14,6; Apostolok Cselekedetei 4,12; 1Timóteus 2,5.) Erről az egyetlen menekülési útról kell most Kornéliusznak rendkívüli tanítást kapnia.
9-16. versek: Péter a déli nap forróságában egy ház lapos tetején imádkozik. Különös látomását vajon nem napszúrás okozza? – Az egymásba illő események láttán tudjuk, hogy ez a feltételezés semmiképpen sem helytálló. Istennek gyakorlati ténykedését látjuk itt. Számára fontos, hogy a hozzá vezető utat az emberek megismerjék. Ha Isten munkálkodik az emberek között, akkor a legapróbb részletekig minden összeillik.
A zsidóknak nem volt szabad disznóhúst enniük, mert a sertés vallási szempontból tisztátalannak számított néhány más háziállattal egyetemben (3Mózes 11). De itt - az ebédidő ellenére - nem az evésről van szó, hanem a zsidók által "tisztátalannak" tartott emberekről (28). Isten az embereket elválasztó falat rombolja le.
7. nap
Apostolok Cselekedetei 10,34-11,18
34-48. versek: A házi közösségnek Péter egy jó és egy rossz hírt hoz. A jó: Vétkeiteket nem kell magatokkal hordozni; Jézus értetek fizetett a kereszten (39b). Ha benne bíztok, bűneitek megbocsáttatnak (43). Rossz hír (azoknak, akik nem vesznek tudomást Jézusról): Jézus bíróként jön vissza a földre (42). Olyan Istenünk van, aki a bűnösök helyett bűnhődik, hogy szabaddá tegye őket! Aki ezt az ajánlatot visszautasítja, az nem szabadítóként, hanem bíróként ismeri meg Jézust!
Péter tulajdonképpen egy régi üzenetet továbbít, mert Isten emberei, a próféták már évszázadokkal korábban beszéltek Jézusról és a megbocsátásról (43). Isten hatalmas mentőakcióját már régen előkészítette – az Ön számára is!
11,1-18. versek: Itt látható, miért kellett Istennek olyan szokatlan módon cselekednie (angyalok, látomás, a Szentlélek látványos kitöltetése): a mély szakadék miatt, mely a zsidókat más népektől elválasztotta. Ilyen előkészítés nélkül az összejövetel nem istendicsőítéssel (18), hanem veszekedéssel végződött volna.
8. nap
Apostolok Cselekedetei 11,19-30
19-21. versek: A keresztyénüldözésnek is van haszna: így mások is hallhatnak Jézusról és a bűnbocsánatról. Jézus a tanítványait az örömhír terjesztésével bízta meg (vö. Márk 16,15). Az evangéliumnak el kell jutnia minden emberhez, mert életről, halálról van szó! Ön már ismeri az örömhírt? Kinek akarja tovább adni?
22-26. versek: "Megmaradni az Úrban" (23) nagyon fontos, de néha nehéz. Már sokan imádkozták: "Jézus, köszönöm a bocsánatod. Köszönöm, hogy melletted állhatok. Életemmel neked akarok örömet szerezni. Légy az én Uram!" – S azután jöttek a nehézségek, gúnyolódások… Elhagyták Jézust. – Ha új életet kezdett vele, maradjon nála szilárdan akkor is, ha nehézségek támadnak!
25. vers: Újra Saulust látjuk, akit a 9. részben ismertünk meg. Az örömhír terjesztésében nagy szerepe lesz még.
27-30. versek: A keresztyén lét nem elmélet; nem egy gondolat jóváhagyása. A keresztyének – ha valóban Krisztus nyomába léptek – gyakorlati segítséget nyújtanak, nemcsak a szót szaporítják.
9. nap
Apostolok Cselekedetei 12,1-25
1-17. versek: Miért menti meg egyes esetekben Isten a tanítványokat a haláltól (Pétert, 11) és máskor (Jakabot, 2) miért nem? Nem tudjuk. Itt úgy tűnik, mintha az imádkozással függne össze (5). Micsoda hatalmat adott Isten az imádság által a kezünkbe! Ennek ellenére de sokszor használjuk meggondolatlanul és kétkedéssel! Így volt ez az akkori keresztyéneknél is. Bízzunk jobban Istenben!
18-25. versek: Josephus (Kr. u. 100-ban halt meg) zsidó történetíró feljegyzése szerint a nép így hízelgett Heródesnek: "Légy kegyelmes hozzánk. Eddig csupán embernek tekintettünk, de mostantól már nem tartunk téged halandónak." Manapság is fennáll annak a veszélye, hogy az ember önmagát tekinti minden dolgok mércéjének. Való igaz, hogy szinte felfoghatatlan, mennyi mindenre képes az ember. De minden tudományos eredménye ellenére a Teremtő teremtménye marad. Adjuk hát Istennek a dicsőséget!
10. nap
Apostolok Cselekedetei 13,1-12
1-3. versek: Prófétákról, tanítókról olvasunk itt, és nem papokról vagy sekrestyésekről. A tanítókról van némi elképzelésünk, de a prófétákkal már nehezebb a dolgunk. Az Apostolok Cselekedetei viszont magától értetődően többször is említi őket. Isten közvetítőnek használja őket, hogy a rájuk bízottakat tovább adják; gyakran a jelenre, némelykor a jövőre vonatkozóan (11,27-28; 21,9-11). Mivel a próféták nem a saját gondolataikat, hanem Isten szavát közvetítik, ezért állhat így a Bibliában: „ezt mondta a Szentlélek…" (2). Sokan kívánják ilyen határozottan felismerni Isten akaratát. Isten ma is szólhat próféták által, mindenesetre gyakran szól másképpen, például a Szentíráson keresztül.
4-12. versek: Nemcsak Istennek, hanem ellenlábasának, az ördögnek is vannak emberei: varázslók, mágusok, hamis próféták (6; vö. 8,9). Nem a varieték művészeiről vagy a gyerekmesék varázslóiról, nem is szarvakkal, virgácsokkal felszerelkezett kicsiny krampuszokról van itt szó, hanem sötét hatalmasságokról. Akinek már volt velük dolga, tudja: nincsen rajtuk semmi nevetnivaló. Hitüktől akarják eltéríteni az embereket (8). – Ne hagyja magát!
11. nap
Apostolok Cselekedetei 13,13-52
13-41. versek: Szokatlan prédikáció; inkább történelemórának tűnik. Miért beszél Pál olyan sokat a múltról? Mert szeretné a zsidóknak megvilágítani: Jézus nem jött-ment szektavezér, hanem Izráelnek régóta ígért szabadítója, az „üdvözítő" (23). Az atyáknak tett ígéreteit általa teljesítette Isten (32-33). A prédikáció magva: őseitek, de ti magatok is megkíséreltek a törvény maradéktalan megtartása által megállni Isten előtt – hasztalan! Vétkeitekből – melyek Istentől elválasztanak – csak Jézus által szabadulhattok. Aki benne bízik, megigazultan állhat Isten előtt (38-39).
42-52. versek: A Szabadítóról szóló hír választja el a lelkeket mind a mai napig. Vannak, akik még többet akarnak hallani Jézusról és a hitről (42.44), mások közömbösek vagy hevesen ellenállnak (45-50). Megint mások merészen a hit útjára lépnek, teljes bizalmukat Jézusba és az Ő váltságművébe helyezik (48). Melyik csoporthoz tartozik Ön?
12. nap
Apostolok Cselekedetei 14,1-28
1-7. versek: Isten minden korban bizonyságot tett magáról; a természetben (17) vagy csodák által (3). Mennyire vakok is vagyunk működésének meglátására! Az üldözések az örömhír terjedését nem akadályozták meg, sőt épp ellenkezőleg: többen meghallhatták. Jó néhány kormányzat próbálta a keresztyéneket megsemmisíteni azóta is, de nem sikerült. Isten nem hagyta gyermekeit elnémítani.
8-20a versek: Ezúttal Pál nem úgy prédikál, mint az antiókhiai zsinagógában (15-17), nem utal a zsidók történelmére és szent irataikra (az Ószövetségre). Miért? Mert nem zsidókkal van dolga, tehát olyan kapcsolódási pontot keres, melyet ismernek: a természetről, esőről, aratásról szól - Isten sok jótéteményéről. Mi ezeket természetesnek vesszük, meg se köszönjük. Ha viszont kellemetlenség ér minket, rögtön eszünkbe jut Isten, és azt kérdezzük: miért engedi meg?
20b-28. versek: Pál és Barnabás az újonnan megtértekkel törődik. Nem kápráztatják el őket valamilyen gondtalan világ ígéretével. Tartsunk ki szilárdan Jézus mellett akkor is, ha nehézségek jönnek (22), Jézus velünk van!
13. nap
Apostolok Cselekedetei 15,1-35
1-6. versek: Csúnya ügy. Az újonnan megtérteknek azt mondják: nem elég Jézusban bízni (1); az üdvözül csak, aki zsidó szokás szerint körülmetélkedik. Milyen jó, hogy ez nem igaz! A Biblia világosan kimondja: Isten a pogányok iránt is kegyelmes; Jézus Krisztus által szabadította ki őket a bűn hatalmából (vö. Róma 3,24).
7-21. versek: Pontosan így látják ezt végül ezen a tanácskozáson is (11). De a négy követelmény előírásával (20) vajon nem a kegyelmet, az "egyedül hit által"-t teszik ismét kérdésessé? Nem, mert itt nem üdvösség vagy kárhozat a kérdés, hanem a Jézushoz megtért zsidók és a teljesen másképpen gondolkodó, pogányságból megtért keresztyének együttélésének szabályozásáról van szó. A különböző keresztyén testvérek vallásos érzéseit tiszteletben tartó szeretet törvénye ez (20).
22-35. versek: Isten adja a felelősök szívébe a bölcs döntést (28), ezért széthúzás (2) és vitatkozás (7) után örömmel ér véget a gyűlés (31).
Galata levél
Pál apostolnak ez az írása máig megőrizte aktualitását, mert sokak fejében kísért a keresztyénséggel kapcsolatos előítélet: ezt meg amazt nem szabad.
Való igaz: aki keresztyénné lesz, beleegyezését adja, hogy Isten megváltoztatja és irányítja az életét. Aki Krisztusra bízza magát, annak ez a döntése feltétlenül a növekedését fogja szolgálni. A keresztyén életről alkotott sokféle elképzelés személyes vagy gyülekezeti hatásokra, hagyományokra alapozódik és nem feltétlenül bibliai eredetű. A galáciai keresztyének a zsidóságtól vettek át elemeket. Úgy hitték: megváltásuk érdekében Jézus Krisztusban való hitükön túl bizonyos törvényeket is be kell tartaniuk. Miért küzd e felfogás ellen Pál olyan határozottan? – Aki vallási teljesítményekre támaszkodik, Jézus Krisztust veszíti szem elől, mert a törvények betartásával próbálja kiérdemelni a mennybe jutást. Ez büszkévé, önigazulttá teszi az embert, és arra a gondolatra vezet, hogy Isten kegyelmére nincs is szüksége. Talán ismer hasonló vélekedést: "Elégedett lehet velem Isten, mert minden vasárnap eljárok a templomba."
14. nap
Galata 1,1-24
Az ókorban a leveleket tekercsekre írták, ami a Galata levél fejrészét is meghatározza: legelején áll a feladó (1), a címzett (2) és a köszöntés (3). A 4. és 5. versek a levél tartalmát ismertetik: Jézus Krisztus meghalt bűneinkért, hogy megváltson minket.
Pál hangsúlyozza: nem emberek, hanem Isten hívta el őt apostolnak (1). Ezért nem emberi fantázia szüleménye az, amit hirdet (11); Jézus Krisztus személyesen bízta rá az üzenetet. Érthető, mennyire megdöbbentette Pált, hogy a galaták olyan emberekben bíznak, akik a saját elképzelésük szerint forgatják ki az evangéliumot. Pál életében világosan elkülönül múlt és jelen. A fanatikus zsidóból (13-14) elkötelezett keresztyén lett (23). Nem valamiféle józan számítgatás alapján, hanem azért, mert életével Istennek terve volt, amelyre megtérésekor Pál igent mondott (15). E szakasz mely pontjai segítik Önt abban, hogy megbízzon Pálban?
Atyáim hagyományai (14): Pál nemcsak az ószövetségi törvényekhez tartotta magát, de a farizeusok hagyományait is tisztelte.
Kéfás (18): A görög Petrosz arámi megfelelője. Lásd: János 1,42.
15. nap
Galata 2,1-21.
Az igerész elolvasása után világossá válik, hogy a keresztyének és a zsidók közti kapcsolatot viták jellemezték:
1-10. versek: Jeruzsálemben az apostolok elismerték, hogy Pál az Isten megbízottja. Fő feladata: más népek elérése. Nem követelik a görög kultúrából származó Titusz körülmetélését. Azok viszont, akiket a Szentlélek helyett saját elképzelésük vezérelt, sok gondot okoztak. Pál áltestvéreknek nevezi őket (4).
11-21. versek: Péternek nehezére esik, hogy a Jézusban való közös hit felismerését a gyakorlatban is alkalmazza. Hogyan viszonyul Ön a hagyományokhoz? Vajon nem térítik-e el attól, ami igazán fontos, a Jézus Krisztusba vetett hittől (16)?
16. nap
Galata 3,1-14
Pál a harmadik részben kezdi kifejteni az előzőleg fölvázoltakat:
1-6. versek: Galáciában a keresztyének nagy dolgokat élhettek át, amikor Istenbe vetették bizalmukat. Hogyan is juthattak oda, hogy zsidó előírások betartásáért feladják hitüket?
3. vers: A Szentlélek vezetése alatti élet áll szemben a szokványos, a Lélek megújító erejét nélkülöző élettel („test").
7-9. versek: Senkinek sem kell hason kúsznia, hogy Isten elfogadja. Az Ószövetségben is megmondatott már: más népek fiai is elnyerhetik Isten elismerését. Hogyan? Ha Ábrahámhoz hasonlóan megbíznak ígéreteiben.
10-14. versek: A törvény tökéletes (!) engedelmességet követel. Aki őszinte, beismeri, hogy erre képtelen. Jézus a törvény követelményeinek eleget tett, így ez a kérdés egyszer s mindenkorra lezárult. A benne bízó számára nincs már semmilyen követelmény.
Bibliaismereti teszt
A következő kifejezéseket gyakran hallhatja istentiszteleteken vagy keresztyének közötti beszélgetésekben. Karikázza be a helyes meghatározás előtt álló betűt!
Körülmetélés
A dísznövény-nemesítési eljárás
B Izráel népéhez való tartozás külső jele
C zsidó szertartás fiúk és lányok számára
Testvér
A közös szülőktől származó gyermekek megnevezése
B nyugállományba vonult lelkipásztorok tiszteletbeli címe
C keresztyén társak megjelölése (beleértve a nőket is)
Test
A az ember megnevezése, testi-lelki egységében
B az Isten nélküli ember gondolkodásának, cselekedeteinek és akaratának megjelölése
C fehérjét tartalmazó, állati izomszövet
Lélek
A test nélküli lény
B Pál leveleiben: A Szentlélek vezetése alatt álló élet
Törvény
A Mózes öt könyvének előírásai
B császári rendelkezések írásba foglalt gyűjteménye
Megszentelődés
A szigorú önmegtartóztatás
B a hívő ember feltétel nélküli, teljes önátadása Istennek
C különleges kenet
Főpap
A a templom legmagasabb rangú papja
B az angol „Sir"-nek megfelelő tiszteletbeli cím
C a zsidó főhatóság elöljárója
Nagytanács
A a 71 tagú zsidó főhatóság
B a templomőrség vezetősége
A megfejtést a 23. nap után találja
17. nap
Galata 3,15-4,7
Isten az Ábrahámnak tett ígéretet az ősatya utódjában, Jézusban teljesítette be (16). Ennek az ígéretnek részesei vagyunk mi is, ha Jézus Krisztusban bízunk. Figyelje meg: milyen pontosan olvasta Pál az Ószövetséget!
A galáciabeli keresztyének azon fáradozása, hogy üdvösségüket a törvény betartásával érjék el, három okból is helytelen:
1. A törvény olyan, mint a tükör: felfedi az ember bűnösségét, de legyőzésére képtelen. Ezért nem vezethet a törvény betartása az örökéletre (21).
2. A törvény szigorú nevelőhöz hasonlít, de a Szentlélek által már nagykorúvá lettünk; nincsen szükségünk a törvény pórázára (23-26).
3. A szolgának vagy rabszolgának urához való viszonyát a kötelességteljesítés jellemzi, de a gyermeket a szeretet köti apjához (4,1-7). A krisztusi életnek a "muszáj"-hoz vagy az "ezt nem szabad"-hoz semmi köze sincs!
18. nap
Galata 4,8-31
8-20. versek: Pál nem tudja megérteni, hogy a galaták miért hajtják magukat zsidó szokások igájába (10). Megtérésük előtt isteneknek vélt hatalmasságokat tiszteltek. Azután megnyíltak az Isten szava előtt. Keresztyén életük kezdetét öröm, felebaráti szeretet hatotta át. És most? Az egész csak szalmaláng lett volna?
Ilyesmi nálunk is előfordul olyan keresztyénekkel, akik élénk ifjúsági munkában vettek részt; együtt énekeltek, imádkoztak, Bibliát olvastak, ám néhány év elteltével keresztyénségükből némi emberbaráti szeretet maradt csupán, hitük pedig formaságba merevedett. Nem kellene ennek így lennie!
21-31. versek: Pál tipikusan zsidó módon érvel, és ezzel az erősen zsidó irányba hajló hallgatóságának kedvez. A 22. és 23. versben egy ószövetségi történetre hivatkozik, jelentését megmagyarázza (24-27), és hallgatóságára vonatkoztatja (28-31).
Rabszolganő fia (22-23): Izmáel (lásd: 1Mózes 16.rész) - őt nemzette Ábrahám szolgálójának, Hágárnak, és ezzel önkényesen „besegített" Istennek az utódokra tett ígéretének beteljesítésében .
A szabad asszony fia: Izsák (lásd: 1Mózes 21,1-8) - Ábrahámnak öregkorára született fia, Isten ígéretének megfelelően. A keresztyének a szabad asszony gyermekei: nem kell nekik vallási törvények szolgaságában élni.
19. nap
Galata 5,1-26
1-12. versek: A galaták számára a körülmetélés többet jelentett egyszerű formaságnál: a zsidósághoz való tartozást fejezte ki. Isten kegyelmi ajánlatát utasította el, aki a körülmetélésnek alávetette magát. Ma az számít keresztyénnek, aki vasárnap templomba jár. Hamis felfogás. Az istentiszteleten való részvétel nem fejezi ki az ember belső kapcsolatát Istennel. Az sem igaz, hogy aki keresztyén akar lenni, annak templomba kell járnia. Isten kegyelmi ajánlata nincs követelményekhez kötve. Az Istennel való kapcsolat természetes velejárója az, hogy a keresztyén belsô szükségletének érzi, hogy keresse a testvérekkel többi keresztyén emberrel való közösséget.
13-26. versek: Ebben az esetben a szabadság a Szentlélekhez való kötöttséget jelenti. Az Ő vezetése a mindennapi életben mutatkozik meg. A "Lélek gyümölcse" az Istenre figyelő életmód. Ennek ellentéte az olyan ember élete, aki nem áll a Lélek vezetése alatt, akinek a rabsága abban nyilvánul meg, hogy nagymértékben függ mindenkori helyzetétől és határt szab neki az emberi teherbíró-képesség. A 19-21. versekben felsorolt cselekedetek az ember bűnre hajló természetének következményei.
11. vers: A megfeszített Jézust a zsidók nem fogadják el megváltónak.
A testet megfeszíteni szenvedélyeivel és kívánságaival együtt (24) azt jelenti: Isten Lelke vezetésével élni.
20. nap
Galata 6,1-18
1-10. versek: A zsidó törvény merev szabályaival szemben áll Krisztus törvénye. Figyeljük meg: milyen szóhasználattal közelít Pál olvasóihoz! Ez a "törvény" nem betű szerinti hűséget követel, hanem újfajta cselekvési módot Isten Lelke által.
11-18. versek: Az apostol a legtöbb levelét diktálta. A 11. vers és a 4,14-15 alapján egyes bibliakutatók azt tartják, hogy Pálnak valamilyen szembetegsége volt. Itt a befejezést saját kezűleg írja, ezzel hangsúlyozva, hogy ez az írása számára mennyire fontos. Rámutat, hogy a tévtanítók csak megtérési eredményeket kívánnak maguknak elkönyvelni, hogy dicsekedhessenek. Vannak, akik felemás életet élnek, mert maguk nem tartják be azt, amit prédikálnak, és a keresztyénséget sem vállalják következetesen. Sajnos ez a jellemzés manapság is találó. Ezért szólít fel Pál az önvizsgálatra (15). Nem a felekezeti hovatartozás a fontos, hanem engednünk kell, hogy Isten megújítson minket.
"Jézus bélyegét hordozom a testemen!" (17): A Krisztusért elszenvedett bántalmazások nyomai.
21. nap
Apostolok Cselekedetei 15,36-16,15
36-41. versek: Keresztyén életem kezdetén azt gondoltam: várok még a Jézusról szóló bizonyságtétellel, amíg a követelményeknek meg nem felelek. Téves felfogás, mert Isten gyarló embereket használ! Mivel sem Barnabás, sem Pál nem hajlandó engedni, útjaik szétválnak. – Később látjuk, hogy Pál rendezi viszonyát Márkkal (Kolossé 4,10). Pál útja azokba a római tartományokba vezet, ahová az apostoli gyűlés a levelét címezte (23).
16,1-8. versek: Pál kétféle szempontból is bölcsen cselekszik:
1. Már korán gondol ifjú munkatársakra, akik a munkát folytatni tudják majd.
2. Határozottan küzd az ellen, hogy a körülmetélés az üdvösséghez szükséges, de nem zárkózik el előle, amennyiben ezzel segíti a missziói munkát (Galata 6,15). Úgy határoz, hogy az evangéliumnak megnyert zsidók kedvéért Timóteust körülmetéli (3).
9-15. versek: Arról nem szól a híradás, hogy Kis-Ázsiában mi módon akadályoztatott meg a működésük (7), az viszont nyilvánvalóvá lett, hogy Európában széles munkamező várja őket.
Filippi (12) római szabadváros volt a Via Egnatia mentén (stratégiai fontosságú hadiút), ahol főleg kiszolgált katonák laktak.
22. nap
Apostolok Cselekedetei 16,16-40
16-22. versek: Figyeljük meg, hogy Pál a léleknek és nem az asszonynak parancsolt. A sötétség hatalmával való szembeszállásról van itt szó. Az ügynek kellemetlen utójátéka lett. Csak visszatekintve ismerjük fel: Isten a nehéz utakon is áldásosan vezet.
23-34. versek: Szitkozódás és sorsuk elleni lázongás helyett Pál és Szilász Istent dicsőíti. Legközelebbi nehéz helyzetében Ön hogyan fog viselkedni?
A problémát a börtönőr a maga módján kívánja elintézni (27). Sok kortársunk is ilyen rövidlátón cselekszik, amikor magányos, csalódott, bűntudat gyötri, vagy a kisdiák rossz bizonyítvánnyal jön haza az iskolából. Adósok vagyunk nekik az örömhírrel! Pál és Szilász nyilván a többi fogolyra is jó hatással van (28). Mint mindig, itt is Isten működése látható. Ezt felismerve, a börtönőr egész családjával Isten felé fordul, és megtérése jeleként megkeresztelkedik.
35-40. versek: Pál feltehetően nem egyéni sérelme orvoslásáért, hanem a fiatal filippi keresztyénség jó hírnevéért küzd (37). A keresztyéneknek sem kell mindent lenyelniük.
Hivatalszolgák: szó szerit: "vesszőhordozók". Az ő dolguk volt a városi bírák által kiszabott megvesszőzéseket végrehajtani. A római jog a római polgárt az ilyen megalázó büntetéstől megvédte (37).
23. nap
Apostolok Cselekedetei 17,1-15
1-4. versek: Pál Thesszalonikában is a régi elve szerint jár el – melyet Rómába utazásáig nyomon követhetünk (28,17): az örömhír terjesztésének támaszpontjául lehetőség szerint a zsinagógákat használja, mert itt vannak azok az emberek, akiknek Isten ősi ígéretei szólnak, és akiknek a bibliaismeretére támaszkodhat (2-3), amikor azt kívánja bizonyítani, hogy Isten Jézus Krisztusban váltotta be a szavát. Az istentiszteleteken olyan nem zsidók is megjelentek, akik a pogányságtól elfordulva a Biblia Istenét dicsőítették.
5-15. versek: Az ellenállást kimondottan a kegyesek kezdeményezték. Nem restelltek piaci csavargókat Pál ellen fordítani. Az újonnan megtérteknek is szenvedniük kellett tőlük (1Thesszalonika 1,6-7). Ma is ellenállásra számíthat az, aki Jézusra bízza életét. Éppen az ún. "jó keresztyének" lehetnek azok, akik mások következetes Krisztus felé fordulása miatt saját keresztyénségüket kérdésesnek látják, és emiatt negatívan reagálnak.
Akik az egész világot felforgatták (6): A zsidók politikai síkra terelik panaszukat, hogy vádaskodásuknak súlyt adjanak.
Megfejtés
A következő betűkkel jelölt meghatározások a helyesek:
Körülmetélés: B; Testvér: A+C; Test: A+B; Lélek: B; Törvény: A; Megszentelődés: B; Főpap: A+C; Nagytanács: B@
24. nap
Apostolok Cselekedetei 17,16-34
Pál újra a zsinagógában beszél először, de a tudomány, a filozófia és a bálványimádás hatása alatt levő görögökhöz is szól a piacon.
22-31. versek: Figyelje meg, milyen ügyesen kapcsolja beszédét Pál a görögök ismereteihez! Hangsúlyozza viszont, hogy az ismeretlen Isten egészen más; nem illik a görög istenek közé (25).
Isten szava olyan életközeli kérdésekkel foglalkozik, melyekkel nap mint nap találkozunk. Pál az athéniaknak lehetőséget teremt, hogy az ismeretlen Istennel kapcsolatos kérdéseikre választ kapjanak. Ön a Biblia olvasása közben választ kap-e élete kérdéseire?
Hippokratész híres görög orvostól származik a "hippokratészi eskü", amely ma is az orvosok fogadalma.
Epikureus (18): Olyan filozófus, aki szerint az életet élvezni kell, "mert holnap úgyis meghalunk".
A sztoikusok legfőbb ideálja a megelégedés.
Areopágosz (19): Athéni bíróság és a hely, ahol üléseit tartotta.
32. vers: A görögök bár hittek a lélek továbbélésében, a test feltámadását elvetették.
Pál első levele a thesszalonikaiakhoz
Az Apostolok Cselekedeteinek azt a részét olvastuk, mely a thesszalonikai gyülekezet alapításáról tudósít (17. rész). Csupán három hét állt rendelkezésére Pálnak és csoportjának az örömhír terjesztésére. Mi történt ez idő alatt? – Erről a levélből többet is megtudhatunk.
Ma mit mond nekünk ez az írás? Az első részben például arról olvasunk, hogyan hatott környezetükre a thesszalonikai hívők példás élete. Ez arra bátorít, hogy mi is szóval és tettel Jézus mellé álljunk.
Pogány környezetben kellett a keresztyén gyülekezetnek képviselnie keresztyén magatartást (4. rész). Hétköznapi munkánkra, szexuális életünkre milyen hatása van Istennek és Igéjének?
Krisztus újra eljön (4. és 5. rész). Gyakran még a keresztyéneket is jelszavak vezérlik. Némelyek figyelmét a világméretű problémák elterelik az Úr visszajöveteléről, pedig a nagyszerű jövő kilátása a jelenben szükséges cselekvésnek lehet a motorja.
25. nap
1Thesszalonika. 1,1-2,20
Ezt az igeszakaszt az alábbi összefoglaló címek szerint olvassa:
1. A gyülekezet ismérvei 1,1-10: Hitüket zsidó ellenségeskedésben is megőrizték. Több ez belső meggyőződésnél; felebaráti szeretetük a Szentlélek hatását bizonyítja. Jézus visszajövetelének reménysége türelmet ad a hétköznap bajainak elviselésére.
2. A missziós csoport munkálkodása 2,1-12: Nem túlbuzgóságból folytatták a Filippiben szerzett rossz tapasztalatok ellenére is a munkát (2). Isten adott nekik erőt. Az előtte való felelősségük tudatában munkálkodtak. Aki eszerint él, annak újra meg újra meg kell vizsgálnia cselekedetei indítékát (3-6).
Az igehirdetők nem kedvtelésből utaztak. Kemény munkát végeztek; önfegyelem, segítőkészség hatotta át őket.
3. Isten szava 2,13-20: A hallgatóság nem torpant meg a külsőségeknél. Felismerték a mindenható Isten erejét az emberi szavak mögött. Isten szól hozzánk számunkra érthető módon!
Megakadályozott minket a Sátán (18): Talán arra céloz Pál, hogy a város vezetői nem engedték visszatérni (vö. Apostolok Cselekedetei 17,9).
26. nap
1Thesszalonika 3,1-4,12
3,1-13. versek: "Jöjj Jézushoz, és minden gondod megoldódik!" – Vajon hogyan viselték volna el a thesszalonikai keresztyének az üldözést, ha ezért hittek volna?
Megpróbáltatások és üldözés. Meglepő, hogy e városban az emberek annak ellenére váltak keresztyénné, hogy előre tudtak az üldözések eljöveteléről. Szilárdan kellett hinniük az örömhír valóságában!
4,1-12. versek: A környezet szexuális szokásai nem lehetnek mérvadóak a keresztyének számára. Figyeljük meg, hogy a 4-5. vers nem a házasságon belüli nemi öröm ellen szól, de óva int a gátlástalan kívánságoktól (5).
Ne csalja meg testvérét semmiféle ügyben (6): az üzleti életre is vonatkozik. A keresztyének hivatásukban, munkájukban is felelősek Isten előtt.
A 11. és 12. vers arra céloz, hogy némelyek mások jószívűségét használják ki ahelyett, hogy saját maguk gondoskodnának önmagukról.
27. nap
1Thesszalonika 4,13-5,28
Mi különbözteti meg a keresztyéneket a "többiek"-től (4,13 és 5,6), azoktól, akik Istennel való személyes kapcsolat nélkül élnek?
A keresztyének Ura nem halott (14), ezért nem a halál mondja ki felettük sem a végső szót. A halottak feltámadnak, amikor Jézus Krisztus láthatóan megjelenik majd. Az akkor élő keresztyének nem halnak meg, hanem közvetlenül jutnak el Őhozzá (17). Vajon nem csak egy jó kis történetet mond el itt az apostol? Nem. Hangsúlyozza, hogy ezt az üzenetet maga Jézus bízta rá (15).
5,1-11. versek: A keresztyéneknek mindenkor számolniuk kell Jézus visszajövetelével és annak megfelelően kell élniük. Nappal és éjszaka; ébrenlét és alvás olyan ellentétpárok, amelyek a keresztyének és nem keresztyének közötti különbségre mutatnak rá.
12-28. versek: A keresztyének felelősek egymásért; a különféle rendelkezések ezt fejezik ki.
Az Úr fogadására (4,17): Akkoriban általánosan ismert szokásra utal: neves személy érkezésekor a város polgárai az utazó elébe mentek, hogy útja végső szakaszán elkísérjék.
5,20-21: A Szentlélek ajándékát, a prófétálást hamisítani is lehet. Ezért a fölszólítás: "mindent vizsgáljatok meg!"
Pál második levele a thesszalonikaiakhoz
Annak ellenére, hogy a fiatal gyülekezet előrehaladt a hitben, negatív jelenségek is felütötték a fejüket, amelyek ellen az apostol második levelében veszi fel a küzdelmet. Ez az írás valószínűleg röviddel az első levél után keletkezett. A feladók között szerepelnek az apostol kísérői, Szilvánusz (az Apostolok Cselekedetei Szilászként említi) és Timóteus is. Két téma uralja a rövid levelet:
1. Milyen eseményeknek kell megelőzniük Krisztus látható megjelenését?
Bár az apostol nem ad meg pontos menetrendet, tesz néhány utalást arra nézve, hogy miként ismerhetők fel az idők jelei. Mindaz, amit Pál olvasóival már ismertetett és most újra leír, segít felismerni: Isten személyes ügyeinken túl a világ eseményeit is irányítja, amit senki sem vehet ki a kezéből!
2. A munkához való viszony.
Üldözések idején érthető Krisztus közeli eljövetelének várása. Ez egyeseket arra vezetett, hogy rendszeres munka helyett mások költségén éljenek. Pál nyomatékosan azon munkaképesek ellen fordul, akik nem akarnak dolgozni. A keresztyén felebaráti szeretet ne a lusták támogatását, hanem rendreutasításukat szolgálja.
28. nap
2Thesszalonika 1,1-2,12
1,1-10. versek: A thesszalonikai gyülekezetet továbbra is háborgatják. Az apostol türelmüket dicséri, és egyben arra emlékezteti őket, hogy szenvedéseiknek hasznos célja van (5). Jó indoka van az utalásnak, hogy szenvedésük okozóit Isten felelősségre fogja vonni, hiszen gyakran inkább mi magunk torolnánk meg a rajtunk esett sérelmet.
11-12. versek: Az imádság mások távolról való kísérését is jelentheti. Isten segítségére a thesszalonikai keresztyéneknek égető szükségük volt! Az Ön imádságára kinek van ma szüksége?
2,1-12. versek: Az Úr Jézus Krisztus megjelenése előtt fel fog lépni egy ember, "az Isten törvényének ellensége" (3.8). Megjelenését már az Ószövetségben Dániel is megjövendölte (Dániel 11,36). Amiképpen Jézus Isten hatalmával lépett föl, ez a személy az ördög nevében fog csodákat tenni. Istennek és mindannak ellenségeként, ami Isten tiszteletével összefügg, ítéletre éretté fogja tenni a földet.
Most még nem tartunk itt – figyelmeztet Pál. A 7. vers célzása nehezen értelmezhető. Egyesek a római állam rendfenntartó hatalmára, mások viszont a gyülekezetben jelenlévő Szentlélekre gondolnak.
29. nap
2Thesszalonika 2,13-3,18
2,13-17. versek: A thesszalonikai keresztyéneket Isten azért választotta ki, hogy megmeneküljenek az ítélettől. Minden azon múlik, kitartanak-e amellett az örömhír mellett, melyet Pál szóban és írásban eljuttatott nekik. ("Páli leveleket" bizonyára mások is írtak – vö. 2,2 és 3,17).
Isten az Ön sorsát is szívén viseli, hiszen gondoskodott róla, hogy Ön is olvashassa az Igét. Tökéletesen megbízhat Őbenne – legfőképpen a nehéz időkben.
3,1-5. versek: Az apostol és társai hasonló helyzetben vannak, mint azok a hívek, akiknek a levelét írja. Támadják őt és azt az üzenetet, melyet közvetít.
6-18. versek: Pál nemcsak utasít, de jó példát is mutat. Ellentétben azokkal, akik azt hiszik, másokon élősködhetnek, ő és társai mindent megtesznek, hogy senki terhére ne legyenek. Az élősdiek láttán a bőkezű adakozók úgy érezhetik, hogy kihasználták őket, és többé nem adnak szívesen.
30. nap
Apostolok Cselekedetei 18,1-23
1-11. versek: Pál - ameddig szükséges - kétkezi munkát folytat, de munkatársai megérkezése után már teljesen a misszióra összpontosít (5). Munkaadói zsidók (2-3), és egy nem zsidó házában tanít (7). Itt válik világossá, hogy az ember milyen rugalmasan tud alkalmazkodni különböző helyzetekhez, ha élete nem önmaga körül forog, hanem teljesen Isten szolgálatában áll.
12-17. versek: A zsidók jogi csapdát állítanak: az állam segítségével akarják Pált sakk-matt helyzetbe hozni. De Gallió (a híres filozófus, Seneca testvére) úgy dönt: vallási kérdésről van szó, amelyben ő nem illetékes (15). A 17. vers azt sejteti, hogy általános zsidóellenes hangulat uralkodott.
18-23. versek: Az apostol naptára teljesen betelt, útiterve kész! Az idejével Jézus rendelkezik. Vizsgálja meg Ön is: mennyi időt bocsát Isten rendelkezésére. Nem kellene egyet s mást törölnie a naptárából?
Fogadalom (18): A fogadalommal egyes zsidók meghatározott időre Istennek szentelték életüket, hogy ilyen módon fejezzék ki hálaadásukat. Ez idő alatt hagyták a hajukat szabadon nőni.
ONLINE ISTENNEL
 |
 |
Érdemes naponta csak egy szakaszt elolvasni, hogy egy kicsit gondolkodni is tudjál felette!
Hello!
Autó, buli, szex, nyaralás, jó filmek, zene - ez az élet!...Tényleg?
Mindez része az életnek. De nem minden!
Felmerült már benned : "Honnan jön minden élet? Vagy: Mi lesz, ha meghalok? Na és Isten. Létezik egyáltalán?"
Szakíts időt erre a tíz rövid témára! Megváltoztathatja életedet. Jó irányban. Véglegesen
1. Honnan származik az élet?
2. Véletlenül?
3. Meztelen majom?
4. Búcsú az Édentől
5. Miért kell meghalnom?
6. Egyformák vagyunk?
7. Ki befolyásolja életemet?
8. Valóban szabad vagyok?
9. Ártatlan?
10. Az örökkévaló tart a legtovább!
1. Honnan származik az élet?
A zsidókhoz írt levél 11. fejezet 3. verse:
"Hit által értjük meg, hogy a világokat Isten szava alkotta,
úgyhogy a nem láthatókból állt elő a látható."
A világ keletkezésénél senki nem volt jelen. Sokan abból indulnak ki, hogy a világ véletlenül, egy ősrobbanás által jött létre. Tudósok érveire alapozzák mindezt.
Mások azt állítják: "Isten teremtette a világot." Ők is tudósok érveire alapozzák véleményüket. Hogy lehet az, hogy különböző tudósok ilyen ellentmondásos eredményre jutnak?
Az élet egy ősrobbanásból keletkezett. Alacsonyabb létformából fejlődött ki.
A Föld teremtés által keletkezett. Intelligencia nyomát hordozza magán.
A bal oldali barátunk nem tudja álláspontját bizonyítani. A jobb oldali sem. A "véletlen", vagy "teremtés" kijelentések nem az eredményei érveinknek, hanem feltevések, melyekből kiindulhatunk.
Olvasd el még egyszer a Zsidókhoz írt levélből vett idézetet! Mi támasztja alá azt a meggyőződést, hogy Isten teremtette a világot?
Fontos: Hogyan gondolkozol az élet kezdetéről?
Ahhoz, hogy a Biblia kijelentéseit megalapozottan elfogadd, vagy elutasítsd, ismerned kell azokat.
2. Véletlenül?
Egy Pál nevű keresztény levelet írt a Rómában élő keresztényeknek. Többek között olyan emberekről is írt, akik semmit nem hallottak Istenről. Ők is ismerhetik Istent.
Pál levele a rómaiakhoz 1. fejezet 19-21. versei: "19 Mert ami megismerhető az Istenből, az nyilvánvaló előttük, mivel Isten nyilvánvalóvá tette számukra. 20 Ami ugyanis nem volt látható belőle: az ő örök hatalma és istensége, az a világ teremtésétől fogva alkotásainak értelmes vizsgálata révén meglátható. Ennélfogva nincs mentségük, 21 hiszen megismerték Istent, mégsem dicsőítették, vagy áldották Istenként, hanem hiábavalóságokra jutottak gondolkodásukban, és értetlen szívük elsötétedett."
Egyetlen darabja sem a véletlen műve!
Egy francia autógyár ezzel a reklámmal dobta piacra legújabb autótípusát. Ezzel azt hangsúlyozta, hogy minden részletét gondosan megtervezték.
Az autóknál sokkal összetettebb képződményeket találunk a természetben. Minden értelmesen átgondolt benyomást kelt. Véletlen? Az ember felismerheti Istent a természetben... ha értelmesen vizsgálja azt (20. vers).
Belső hozzáállásunk dönti el, hogy felismerjük-e Isten "kézjegyét" a természetben.
=================================================
Hat nap alatt lakóhely az embereknek
A Biblia első lapjain számol be a Föld keletkezéséről. Isten teremtette. Tervszerűen és céltudatosan, mint egy mérnök.
1. nap
Isten világosságot teremt.
A fény az élet feltétele.
2. nap
Isten megteremti az atmoszférát.
Védőpajzsot képez a veszélyes sugárzások ellen.
3. nap
Isten elválasztja a szárazföldet a tengertől, és növényeket teremt.
A növény az állatok és az ember tápláléka.
4. nap
Nap, Hold és csillagok
Az idő az égitestek mozgásával mérhető.
5. nap
Madarak és tengeri élőlények
A második napon teremtett közegeket - levegő és víz - népesíti be.
6. nap
Szárazföldi állatok és ember
Ezzel a szárazföld is benépesül. Az ember uralma kiterjed minden állatra.
7. nap
Pihenőnap
Semmi rossz nincs a teremtett világban. Minden "igen jó".
3. Meztelen majom?
Mózes 1. könyve 1. fejezet 26-27. versei: " 26 Akkor ezt mondta Isten: Alkossunk embert a képmásunkra, hozzánk hasonlóvá: uralkodjék a tenger halain, az ég madarain, az állatokon, az egész földön, és mindenen, ami a földön csúszik-mászik. 27 Megteremtette Isten az embert a magaképmására, Isten képmására teremtette, férfivá és nővé teremtette őket."
Mózes 1. könyve 2. fejezet 7. verse: "Azután megformálta az Úristen az embert a föld porából, és élet leheletét lehelte az orrába. Így lett az ember élőlénnyé."
Isten a Földet lakályosan rendezte be. Ugyanazon a napon, amelyen a szárazföldi állatokat teremtette, megalkotta az embert is. Pont úgy, mint az állatokat, földből formálta.
Az ember és az állat teste a Föld alkotórészeiből áll.
Testünk ugyanúgy működik, mint az álltok teste.
Mi emberek ugyanabból a "tervezőirodából" kerültünk ki, mint az állatok. Ezért sok a hasonlóság. Mégis az ember több, mint egy felegyenesedett állat. Isten képmása vagyunk, mert képesek vagyunk - mint ő - gondolkodni, tervezni, feltalálni, dönteni...
Egy ember a Bibliában a következő imát írta le:
"Kevéssel tetted őt (az embert) kisebbé Istennél, dicsőséggel és méltósággal koronáztad meg" (Zsoltárok könyve 8. fejezet 6. vers).
4. Búcsú az Édentől
Szenvedés, gyűlölet és erőszak nélküli élet. Ez volt a terv ember és állat számára. Ma pedig arról álmodunk, hogy ez egyszer valósággá válik. Megpróbáljuk újra megteremteni az Édent. Ez azonban lehetetlen. Hiszen az, ami a édeni életnek véget vetett, még ma is meghatározza létünket: a bizalmatlanság Isten felé.
Így kezdődött:
Az ember hagyta bebeszélni magának, hogy Isten valami jótól tartja távol. Megtiltotta ugyanis, hogy egy bizonyos fa gyümölcsből egyen. Ha mégis megteszi, meg kell halnia.
Mózes 1. könyve 3. fejezete 4-5. versei: "De a kígyó* ezt mondta az asszonynak: Dehogy haltok meg! Hanem jól tudja Isten, hogy ha esztek belőle, megnyílik a szemetek, és olyanok lesztek, mint az Isten: tudni fogjátok, mi a jó, és mi a rossz."
Ádám! Lehet, hogy Isten csak azt szeretné, hogy buták maradjunk!
A bizalmatlanság először csak az ember gondolatait vette uralma alá. Aztán ettek, és ezzel szembehelyezkedtek Isten akaratával. Az Istennel való bizalmi kapcsolat megszakadt. Nemcsak nekik, de természete szerint többé egy embernek sincs közössége Istennel.
* Isten ellensége, a Sátán kígyó képében jelent meg.
=================================================
Természet szerint istentelen
1. Mindannyiunknak van egy közös vonásunk: természetünk szerint Istentől elszakítva élünk. Senki nem láthatja Istent. Nem is lehet minden további nélkül kapcsolatba lépni vele.
2. Az Istentől való elszakadás kihat életünkre: nem ismerjük őt. Ugyanakkor nem bízunk a róla szóló kijelentésekben. Hogyan is állíthatják némelyek, hogy ismerik Istent?
3. Sokan nem is akarnak tudni Istenről. Tagadják létezését. A Biblia az Isten nélküli életet bűnnek nevezi. Mások vágyakoznak Isten után, és a vallásokban keresik őt. Rengeteg torz elképzelés létezik Istenről.
Isten? Nem létezik!
Isten? Sajnálja tőlünk a szórakozást!
A természet az én istenem.
Kérdezzük meg magunktól, mielőtt Istenről véleményt alkotunk, mire alapozzuk a meggyőződésünket!
5. Miért kell meghalnom?
A halál iszonyatos. Elveszi tőlünk azokat, akiket szeretünk. Saját életünk végére is pontot tesz. Honnan van a halálnak ekkora hatalma?
Mózes 1. könyve 3. fejezet 16-19. versei: "16 Az asszonynak ezt mondta: Igen megnövelem terhességed fájdalmát, fájdalommal szülöd gyermeked, mégis vágyakozol férjed után, ő pedig uralkodni fog rajtad. 17 Az embernek pedig ezt mondta: Mivel hallgattál feleséged szavára, és ettél arról a fáról, melyről azt parancsoltam, hogy ne egyél Legyen a föld átkozott miattad, fáradsággal élj belőle egész életedben! 18 Tövist és bogáncsot hajt neked, és a néző növényét eszed. 19 Arcod verejtékével eszed a kenyeret, míg visszatérsz a földbe, mert abból vétettél. Bizony por vagy, és vissza fogsz térni a porba."
Az Istennel szembeni engedetlenség következményekkel jár: az édeni életnek vége. Ettől kezdve izzadság és a könnyek az élet velejárói. És a legrosszabb az, hogy Isten megtartja szavát. Határt szab életünknek, mert a bűn nyomja rá a bélyegét:
a\ Kegyetlenek vagyunk
b\ Önzők vagyunk
c\ Pokollá tesszük egymás életét
d\ Fukarság és birtoklási vágy tart fogva bennünket
e\ Becsapjuk egymást
Jó ember volt
=================================================
A Biblia beszámol az Édenkert utáni életről. Már nem a harmónia uralkodik. Az ember szembeszegül Istennel; tekintélyért, hatalomért harcol. A történelem tele van szenvedéssel, könnyekkel és halállal.
Mózes 1. könyve 4. fejezete: Gyilkosság. Ádám és Éva átélik életük megváltozását. Két fiuk születik, Kain és Ábel. Kain irigységből saját testvére gyilkosává válik.
Nagyzási hóbort! Egy Lámek nevű ember hetvenkedik feleségei előtt: "Embert ölök, ha megsebez, gyermeket is, ha megüt. Ha hétszeres a bosszú Kainért, hetvenhétszeres Lámekért!" Esetleges erőszakos haláláért hetvenhét emberi életet követel.
Mózes 1. könyve 5. fejezete: Az első családfa gyászjelentések sorozatának tűnik. A halál kiszakítja az embert az életből. Az egyiket korábban, a másikat később. Ez máig is így van.
Mózes 1. könyve 6. fejezet: A gonosz elhatalmasodik. Világméretű áradás semmisít meg miden életet. Csak nyolc ember menekül meg egy óriási hajón. Komolyan vették Istent, és felkészültek a katasztrófára.
Mózes 1. könyve 11. fejezete: A Közel-Keleten az ember újra megpróbál fellázadni Isten ellen. Olyan akar lenni, mint ő, ezért "égig érő" tornyot kezd építeni. Isten közbelép: az ember szétszóródik a Földön, és sokféle nyelven beszél.
Mózes 1. könyve 12. fejezete: Isten kiválaszt egy embert a népek közül. Úgy hívják: Ábrahám. Utódai a zsidók és az arabok. A zsidó népből származik Jézus, az Isten Fia. Zsidó emberek jövendölték meg az ő eljöveteleit. Próféták voltak, olyan emberek, akiknek Isten bepillantást adott a jövőbe.
Csak nyugi...1-2-3
A szóbuborék tartalmát a cenzúra törölte.
6. Egyformák vagyunk?
A Biblia beszámol az Éden utáni életről. Gyűlölet, szenvedés és háborúk jellemzik. Az ember önmagának jelent problémát. Ma is.
Pál levele a galatákhoz 5. fejezet 19-21\a versei: "19 A test cselekedetei azonban nyilvánvalók, mégpedig ezek: házasságtörés, paráznaság, tisztátalanság, bujálkodás, 20 bálványimádás, varázslás, ellenségeskedés, viszálykodás, féltékenység, harag, önzés, széthúzás, pártoskodás; 21 irigység, gyilkosság, részegeskedés, tobzódás és ezekhez hasonlók."
Ez az idézet egy keresztényeknek szóló levélből származik. Egy Pál nevű ember arról ír, hogy végső soron ilyen cselekedetekhez vezetnek természetes tulajdonságaink. Erről szól az emberiség történelme is. Mindenkinél hasonló a helyzet, ez egészen bizonyos.
Ezek a tulajdonságok emberi természetünk részei. A Biblia bűnnek nevezi őket. Természetesen vannak különbségek. Teljesen azonban senki nem szabad a bűntől. Azok sem, akik példás életet élnek, vagy templomba járnak.
Szerencsére nem vagyunk egyformák. Egy dolog azonban összeköt bennünket: a bűn.
7. Ki befolyásolja életemet?
Sok ember félelmek között él. Nem tudja, ki irányítja életét. A csillagok, vagy ismeretlen erők? Rengetegen próbálkoznak vallásos életükkel Istent, vagy az isteneket kegyelemre hangolni. Ma is. Pál, egy első században élt keresztény a következő beszédet tartotta Görögországban:
Az Apostolok Cselekedetei 17. fejezet 22-25\a versei: "22 Athéni férfiak, minden tekintetben nagyon vallásos embereknek látlak titeket, 23 mert amikor bejártam és megtekintettem szentélyeiteket, találtam olyan oltárt is, amelyikre ez volt felírva: AZ ISMERETLEN ISTENNEK. Akit tehát ti ismeretlenül tiszteltek, én azt hirdetem nektek. 24 Az Isten, aki teremtette a világot, és mindazt, ami benne van, nem lakik emberkéz alkotta templomokban, 25 nem szorul emberi kéz szolgálatára..."
Athén tele volt oltárokkal. Az emberek azonban sejtették, hogy az igazi Istent mégsem ismerik. A vallás egy belső ürességgel is párosulhat. És félelemmel. Mi van akkor, ha az istenem csak az én fantáziámban létezik? Pál az igazi Istenről beszél. Ezért nem is tanácsolja az "Ismeretlen Istennek" felirat megváltoztatását. Isten több, mint az istenek. Miért? A választ a 24. versben találod meg.
Szeretnéd megismerni azt az Istent, aki mindent teremtett? Beszélj vele! Mondd: "Isten, ha tényleg létezel, akkor szeretnélek megismerni!" Olvasd naponta a Bibliát, vagy először ezt a füzetet végig!
=================================================
"Naponta olvasom a Bibliát. Útmutatást és erőt ad. Szükségem is van rá ahhoz, hogy sportolóként fair, barátságos és - természetesen - sikeres lehessek. Keresztényként olyan békességem van, amilyet csak Krisztus tud adni. Aki szívből keresi őt, és bűneit előtte bevallja, azt ő tárt karokkal fogadja." Jorginho
"Néhány évvel ezelőtt fedeztem fel a hitet, akkor, amikor elkezdtem a Bibliát olvasni. Nem hinnék a Bibliának, ha üzenete nem tükröződne egyértelműen az életemben." Andre Agassi
"Ma már tudom, hogy még verseny közben is hagyatkozhatom arra, hogy velem van Jézus. A Bibliából merítem a szükséges erőt. Tudom, Jézus soha nem hagy elesni." Brita Baldus
8. Valóban szabad vagyok?
Szeretnénk emberektől és kötelességektől függetlenül élni. Szabadságról álmodunk. A valódi szabadság azonban csak álomkép marad.
Pál levele a rómaiakhoz 7. fejezet 18-20. versei: "18 Mert tudom, hogy énbennem, vagyis a testemben nem lakik jó, minthogy arra, hogy akarjam a jót, van lehetőségem, de arra, hogy megtegyem, nincs. 19 Hiszen nem azt teszem, amit akarok: a jó, hanem azt cselekszem, amit nem akarok: a rosszat. 20 Ha pedig azt teszem, amit nem akarok, akkor már nem ént teszem, hanem a bennem lakó bűn."
Hány és hány "utolsó szál cigit" elszívtunk már! Esetleg oldottabbak szeretnénk lenni. A bőrünkből azonban nem tudunk kibújni. Jó kezdeményezéseknek gyakran mi magunk vagyunk akadályai. Ilyenkor az sem segít, ha megpróbáljuk összeszedni magunkat. Senki nem mondhatja őszintén: "Nem akarok változni". Van egy törvényszerűség, amely erősebb az akaratunknál. Meghatározza viselkedésünket (20. vers). A Biblia bűnnek nevezi. A legtöbben nem tartják bűnnek, mert nem ismernek mást.
A következő oldalakból megtudhatod, hogyan menekülhetsz a bűn uralma alól. Először is fontos, hogy őszintén elismerd: nem vagy olyan szabad, mint amennyire azt képzeled.
9. Ártatlanul
"Semmi közöm a bűnhöz." "Mindig a másik a hibás." Mindenesetre ezt állítjuk. Gyakran félünk a bűn következményeitől. Vagy szégyenkezünk. Isten elveszi a félelmet. Bűneink miatt mást büntetett: saját Fiát. Egyet kér csak tőlünk: ismerjük be bűneinket.
Ézsaiás könyve 53. fejezet 5-6. versei: "5 Pedig a mi vétkeink miatt kapott sebeket, bűneink miatt törték össze. Ő bűnhődött, hogy nekünk békességünk legyen, az ő sebei árán gyógyultunk meg. 6 Mindnyájan tévelyegtünk, mint a juhok, mindenki a maga útját járta. De az Úr őt sújtotta mindnyájunk bűnéért."
Mintegy 700 évvel Krisztus előtt: Ézsaiás Isten megbízásából prófétai szavakat mond Jézus felől. Ézsaiás leírja őt: nem egy fogkrémreklám-mosolyú ember, hanem mint akivel bűnözőként bánnak.
Bűntudat? Az nincs. Dehogy bonyolítom az életem!
Hogy tegyem mindezt jóvá?
Bűnterheddel jöhetsz Istenhez!
Mintegy Kr. u. 30: Isten engedi meghalni Fiát. A mi bűneinkért. A rómaiak véresre verik, majd a keresztre szegezik. Isten nem akarja, hogy bűnös természetünk miatt távol legyünk tőle. Jézust a mi bűneink készítették ki. Szabadok lehetünk. Ártatlanok! Aki elfogadja ezeket, valóban mondhatja: "Semmi közöm a bűnhöz. Isten Jézust büntette bűneimért."
10. Az örökkévaló tart a legtovább
Van út vissza az Édenbe. Vissza Istenhez. A harmonikus, békés életbe. Ezért a célért megéri élni.
János evangéliuma 3. fejezet 16. verse: "Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen."
Természetünk szerint önzők vagyunk, és Isten nélkül élünk. Ezen az esetleges jótettek sem változtatnak semmit. Mi történik velünk, ha ebben az állapotban maradunk? Soha nem ismerjük meg Istent, és nélküle halunk meg. A 8. olvasmányban megállapítottuk: gyakran jót akarunk, és éppen miattunk nem sikerül.
ÖNZÉS EGOIZMUS ISTEN
Önző természetünk elválaszt Istentől. Nem ismerjük őt. Aki Jézusban bízik, visszatérhet az Istennel való közösségbe, és örök élete van.
Jézus által ismerjük meg Istent. Szeret bennünket. Elfogad úgy, ahogy vagyunk. Elveszi bűneinket, és Jézusnak nyújtja be a számlát.
És most?
Ha szeretnél többet tudni Istenről...
1. Szükséged van egy Bibliára, hogy azt napról napra olvasva Isten üzenete eljusson hozzád. Keresztény könyvesboltokban különböző fordítású és méretű Bibliákat közül válogathatsz.
2. Naponta olvass el egy szakaszt a Bibliából! Talán gondot jelent eldönteni, hol kezdj bele, vagy megérteni, mi a jelentősége annak, amit olvasol. Ebben jó segítség lehet Számodra az "Útjelző", amely a napi bibliai szakaszokhoz rövid magyarázatot tartalmaz. Ezt a negyedévente megjelenő kiadványt Neked és a Hozzád hasonló fiataloknak készítjük.
Szívesen válaszolunk mi is kérdéseidre, ha bizalommal vagy irántunk! Ragadj bátran tollat, vesd papírra gondolataidat, és küldd el címünkre!
(Szentírás Szövetség, 1091, Budapest, Kálvin tér 8. email: szszov@mail.datanet.hu )
Isten áldjon meg izgalmas felfedező utad során!
